A sztori így első hallomásra nem nagy szám, de később kapunk fordulatot meg izgalmat rendesen, ami kárpótolhat, az egyébként egy szálon futó történetért (jó, van egy másik, de az teljesen elhanyagolható). A gond az, hogy nem túl eredeti húzásokkal találkozunk. A készítők le se tagadhatnák, hogy keleti klasszikusokból merítettek. Nem lassú (viszont hosszú), nincs üresjárat, a befejezés azonban, már a film közepétől kiszámítható sajnos. Karason kívűl nem nagyon jutott idő más karakterre, a férfi jól kidolgozott, a női főszereplő viszont túl egyszerű jellem, cselekedetei megjósolhatóak. Karas sem az a full-eredetiség, de rajta érezni, hogy mekkora felelősség van a vállán, látható, érezhető, hogy nem egyszerű élete van. Bár, egy ilyen elcseszett Párizsban...

A jövőbéli város, külsőre elég pofás, csak nem érezni, hogy valóban élne, túl steril. De a kidolgozottságára ötöst kap. Hatalmas felhőkarcolók, bizarr külsejű házak, rejtett tetőkertek, a város legalján az autópálya, mely fölött "üvegjárdán" járkálnak a polgárok. Monumentális és nyomasztó egyszerre. Leginkább az Én, a Robot környezetére emlékeztet, még az autók is (csak ugye, Audi helyett Citroen). A képi megjelenítés a Sin Cityt idézi, a képregényt, nem a filmet. Ha így nézne ki a következő rész...hajjajajaj. A szereplők arcáról tökéletesen leolvasható minden érzelem, az fény-árnyék hatások egyszerűen mesteriek (szvsz szebb, mint a Final Fantasy). Számomra látvány-orgia volt. És ezt tetőzte még, a zene, mely igen változatosra sikerült és sokat dobott a hangulaton. Akciók közt van autósüldözés, pofás lövöldözés, mely a mára már kötelező bullet-time effekttel is operál, de elsősorban ez nem akciófilm.