
Ez kellett most nekem, egy ízig-vérig rohadtul jó film. Első percétől az utolsóig lekötött és szórakoztatott. Van benne minden, akció, humor és még drámai szálakat is pedzegetnek. Ennyire stílusos filmet rég láttam (pedig nem egy mai darab). Shane Black első rendezése, előtte olyan filmeket írt nekünk, mint a Halálos Fegyver vagy az Utolsó Cserkész. A Produceri székben Joel Silver (utalnak is munkájára a filmben), akit nem lenne illendő bemutatni. Szinészek terén is megkapjuk a magunkét, Robert Downey Jr., Val Kilmer és Michelle Monaghan személyében.
" - Jézus. Nézd meg az "idiótát" a szótárban. Tudod mit fogsz ott találni?
- ...a fényképemet?
- Nem! Az idióta meghatározását, ami pont te vagy, te f*szkalap! "
- ...a fényképemet?
- Nem! Az idióta meghatározását, ami pont te vagy, te f*szkalap! "
A történetben segíteni fog nekünk Harry (Downey Jr.), aki végig narrátorkodik. Az időben is ugrál és hozzánk is beszél. Harry egy vesztes alak. Házassága is csődbe ment, betörésekből, lopásokból tartja el magát. Egy rosszul sikerült akció után Harry egy meghallgatásra keveredik tudtán kívűl, ahol felfigyelnek rá, mint tehetséges színész. Irány L.A., irány a hírnév(?). Egy partin megismerkedik a meleg magánnyomozóval, Perryvel (Kilmer), aki segít felkészíteni Harryt a következő szerepére. Hamarosan összefut gyerekkori szerelmével, Harmony Lane-el (Monaghan), aki mindenkivel dugott csak vele nem. Ők hárman egy igen komplikált gyilkossági ügy közepében találják magukat...
"Nem érted ugye? Ez itt nem "jó zsaru-rossz zsaru" dolog. Ez a buzi és a New York-i felállás. Nagy bajban vagy"
És ahogy az ügy, úgy a történet is oda meg vissza van csavarva, ami persze nem baj, így több poént tud szolgáltatni, abból pedig akad rendesen, A főforrás természetesen Kilmer és Downey párosa. Kilmer egy határozott, magabiztos meleg nyomozót alakít, Downey (narrálása rohadt jó) karaktere ennek az ellentéte, így születnek remek szóváltások, mialatt én többször is hangosan felnevettem. Mindketten hibátlanul teljesítenek, abszolút élvezetes volt őket együtt látni. Michelle Monaghant sem érheti panasz, nem csak a külseje miatt... ő is ott volt rendesen. Nem csak frenetikus párbeszédek vannak, de ugyanilyen színvonalú jelenetek is (a vallatás, a 8%, a kínzás, a hulla-hugyozás és még sorolhatnám...nem szeretnék sokat elárulni). A legjobb, hogy egy pillanatra nem ül le a tempó, és azt a bizonyos drámaiságot is épphogy csak érintjük és az akciókkal sem esnek túlzásba... Tudom, irtó keveset írtam, de tudjátok mit? Ne foglalkozzatok vele. Hibátlan alakítások, sok-sok poén (és nem a mostanában divatos lefejelem-elesek-fingok dolgokra kell gondolni), helyénlévő zene, szóval nézzétek meg minél hamarabb. Én is azt teszem. Számomra 10/10. Valaki mostanában megkérdi, mi volt a legjobb film amit láttam, akkor Harry és Perry kalandját mondom...