A film rendezője az a Darren Aronofsky akinek a Forrás című csodát is köszönhetjük. Én azt láttam előbb és többek között az a mű és rendezőjének eredetisége is ösztönzött a Rekviem egy álomért megtekintésére.
A történet nyáron kezdődik. Rögtön szemléletes képet kapunk főszereplőnk, Sara Goldfarb (Ellen Burstyn) és fia, Harry (Jared Leto) életéről és kapcsolatuk mibenlétéről is. A fiú épp édesanyja mindenét, a tévét ráncigálja kifelé a házból, hogy beadja a zaciba és a pénzt haverjával (Tyrone - Marlon Wayans) együtt drogra költse. Az egyik kábulat alkalmával beugrik a srácoknak a nagy ötlet, a biznisz amivel szakítani fognak. Közben Sara meghívást kap egy tévéműsorba játékosként és ez teljesen lázba hozza. Nyár, napsütés, tervek és célok. Minden szép és jó a maga módján. A nyár után azonban elkerülhetetlenül jön az ősz, sőt, még a tél is.
Három, simán heroin és minden egyéb kábítószer függő hősünk történetét akár szokványosnak is nevezhetnénk, de annál sokkal átélhetőbb és brutálisabb a megvalósítás. Ja, még nem is mondtam, hogy itt van Harry barátnője, Marion (Jennifer Connelly) is. De ami velük történik az mind semmi ahhoz képest, ami Saravál történik és főleg amiért történik. Az ő motivációja a film legszívenütőbb, legkeményebb üzenete. De erről semmi többet, tessék megnézni a filmet.
Aronofsky egy zseni. Az az eredeti és vibráló vizualitás ahogy láttatja velünk és teljesen megtapasztalhatóvá, szinte kézzelfoghatóvá teszi a szereplők lemerülését a saját addikciójuk gerjesztette pokol legmélyebb bugyraiba, azt csak körülírni lehet vagy inkább csak megpróbálni még azt is. A belövés ugyanúgy ismétlődő képei és a drog romboló hatása, amint lassan szétfolyik általa a valóság és egy soha végét nem érő látomás-rémálom tengerré változik a létezés...az még így nem lett vászonra álmodva és gyanítom, hogy nem is nagyon lesz. Én nem láttam a Trainspotting-ot ugyan, de ennél hatásosabban elriasztani bárkit is az első szúrástól, hovatovább szívástól szintén nem nagyon lehet. Ezekhez a képekhez társul a másodpercre tökéletesen klappoló zene és tádámm, kész a remekmű.
A színészi alakításokba megintcsak nem tudok belekötni. Hibátlanok egytől egyig, szinte nem is hisszük el, hogy színészeket látunk. Ezekkel az emberekkel ez és így történt és kész. Harry már a legelejétől durván néz ki, így a többiek leépülése ebből a szempontból látványosabb, főleg a két nőé. Érdekes a Marionnal való viszonyuk is, nagyjából addig működik az egész, amíg van anyag. Mos tudtam csak meg, hogy a Forrásban mellék-, itt főszereplő Ellen Burstyn röpke hat (!) alkalommal volt Oscarra jelölve, ebből 1974-ben az Alice már nem lakik itt című film főszerepéért el is hozta a szobrocskát (mármint Scorsese elhozta neki, mert ő maga nem vett részt a ceremónián). Végül pár szó Marlon Wayans-ről. Most komolyan, ki nézte ki belőle ezt a karaktert és egyáltalán egy ilyen filmet!? De minden negatív várakozás ellenére abszolút megállja a helyét.
Nagyon durva, nagyon hatásos, nagyon megterhelő alkotás. Az utolsó hihetetlenül kifejező képsorokon még pár könnycseppet is elmorzsoltam. Utána meg jó ideig csak bámultam a stáblistát, majd a helyébe lépő feketet, üres képernyőt. Megindító és egyben kőkemény élmény. 10/9.5, de a második nézésnél szinte biztosan begyűjti a maradék fél pontot, hasonlóan a Vérző olaj-hoz.
