A film az általam egyik legkedveltebb műfajba tartozik. Fantasy. És a Csillagpor végre nem kis <12 éveseknek készült. Abból már volt elég, lásd az előbb említett Arany iránytű-nél.
A történet 150 évvel ezelőtt játszódik de ennek semmi különös jelentősége sincs. Angliában létezik egy fal, ami elválasztja a mi világunkat Stormhold varázslatos királyságától. A falon azonban van egy kis rés.
Stormhold királya haldoklik és a trónöröklés nem megoldott, tekintve hogy négy fia is pályázik a koronára. A király utolsó erejével szélnek ereszt egy drágakövet, ami csak Stormhold igaz királyának kezében nyeri vissza vörös színét. A hercegek rögtön az ékszer felkutatására indulnak. A kő azonban összeütközik egy csillaggal, ami ettől lezuhan.
Főhősünk, Trisztán akkor lépi át a falat, amikor a hullócsillag nyomába ered, hogy elvigye azt igaz szerelmének, Viktóriá-nak, és ezáltal elnyerje kezét. Erre egy hetet kap, különben Viktória máshoz megy feleségül. Az út akkor válik kalanddá, amikor a csillagról kiderül, hogy valójában egy lány.
A hullócsillagot három vén boszorkány is látta és ők is meg akarják szerezni, azonban egész más célból mint Trisztán.
Nekem nagyon tetszett, hogy sok ismerős arccal találkozhatunk kisebb szerepekben (pl A Ravasz, az agy….-ból vagy az Office című sorozatból). De különösen amit Robert De Niro produkál Shakespeare kapitány szerepében, na már azért a pár percért is megéri megnézni a filmet. Szerencsére nem egy kliséhalmazzal van dolgunk, mint ahogy azt mostanában a fantasy filmektől megszokhattuk. Van pár fordulat és rengeteg vicces, ötletes jelenet. A trükkök néha nem a legjobbak de meg sem közelítik azt a szintet, amikor ez zavaróvá válik sok más alkotás esetében. A finálé pedig egész „népmeseszerűre” sikeredett, persze más nem is illene bele a hangulatba.
A Csillagpor mese az érettebb korosztálynak a jobbik fajtából. Úgy is kell nézni az első képkockától mint a meséket és akkor jól fogtok szórakozni. Kijár neki a 10/7.5.