A 2003-as Meteora után tavaly jelentkezett új koronggal az együttes (a Jay Z-s dolgokat meg a remix cuccokat én nem tartom annak). A Minutes to Midnight című harmadik studióalbum azonban nem titkoltan szakít a jól megismert Linkin Park hangzással.
Az intro (Wake) utáni első dal a Given Up még illeszkedik a banda régi stílusába, nagyjából tipikusnak mondható a jobbik értelemben. Rögtön ezután egy szép lassú szám a Leave Out All The Rest következik. De miért ilyen korán, merül fel bennem. Maximum zárásnak menne el a korábbi lemezeiket ismerve. Nem olyan nagy baj persze, mert jó. A Bleed It Out-nak üt a refrénje, a Shadow Of The Day nem csoda, hogy jó, minden csúnyaságot mellőzve "nagyon hasonlít" a U2 egyik legnagyobb slágerére, a With Or Without You-ra, a What I've Done (Transformers zenéje volt) pedig simán a Minutes to Midnight legjobb nótája, mindent elsöprő refrénnel és klippel.
Félúton járunk hat szám lement, hat visszavan. Az a baj, hogy a jellegtelenebb, gyengébb hat. Külön nem is foglalkoznék velük, bár mondjuk a Valentine's Day kicsit jobb a másik ötnél.
Furcsa, hogy Mike Shinoda mennyire háttérbe vonult, csak pár szám erejéig hallható és azok a jók/jobbak is. A Linkin Park-ot a Shinoda-Bennington kettős miatt szerettem meg, szinte tökéletesen kiegészítették egymást, azonnal felismerhetővé téve a banda dalait. Ennek szinte teljes hiányát ellenpontozza egy kicsit, hogy Chester sokat fejlődött az éneklést tekintve, már nem csak üvölt majdnem végig.
Az együttes sajnos elvesztette az egyéniségét és a nu-metal zászlóshajójából csaknem tucat modern-rock zenekarrá vált. Van néhány kiemelkedő szám de a többi bármelyik újhullámos bandáé is lehetne. A borító is, letisztult meg érettebb, de ha nem látnám a feliratot elbizonytalanodnék, hogy nem a BSB vadiúj korongját látom e. Remélem, hogy legközelebb többet rappel Shinoda és több zúzósabb nóta lesz. Ez a 4-5 gyors track nagyon kevés a 12-ből. Mivel még így is a kedvenceim közé tartoznak azonban, kapnak rá 10/6-ot.
