Hirdetés

2010. szeptember

A hónap legjobban várt filmje:

Pancser Police (The Other Guys)

Friss kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

10/0 (1) 10/0.0 (3) 10/0.5 (1) 10/1 (19) 10/1.5 (3) 10/10 (44) 10/2 (14) 10/2.5 (6) 10/3 (20) 10/3.5 (7) 10/4 (27) 10/4.5 (6) 10/5 (25) 10/5.5 (7) 10/6 (48) 10/6.5 (24) 10/7 (72) 10/7.5 (27) 10/8 (67) 10/8.5 (33) 10/9 (68) 10/9.5 (18) 100 kedvenc film (5) 100 pocsék film (5) 18as karika (1) 1979 (1) 1982 (3) 2002 (1) 2003 (2) 2004 (4) 2005 (9) 2006 (19) 2007 (56) 2008 (147) 2009 (89) 2010 (21) 70es évek (4) 80as évek (17) 9 (1) 9/10 (1) 90es évek (12) adaptáció (1) ajánló (11) ajánló/ (1) akció (119) animációs (31) anime (4) australian open (2) ázsia (7) az ev lemezei (1) bábfilm (1) belga (1) bergman (1) bűnügyi (5) butler (1) cannes (2) casting (2) cinepécs (1) coen (1) comingsoon (9) cyberpunk (1) dán (5) díjátadó (1) dínós (1) dokumentum (5) dráma (164) drogos (1) dvd kritika (1) elemzés (2) életrajzi (3) előzetes (19) énblog (4) erős idegzetűeknek (1) erotikus (1) etc (1) exploitation (1) fantasy (17) fasság (1) február (1) felhúzós (1) fesztivál (3) film (537) filmdzsungel (1) film noir (5) fincher (1) firth (1) foci (9) francia (12) friday night lights (4) friss (4) gagyi (3) gála (2) gépház (36) gilliam (1) guy (1) gyu (1) háborús (14) harcművész (8) harry potter (1) hayao miyazaki (1) hellokarácsony (2) hellókarácsony (1) himym (3) hírek (1) holmes (1) horror (118) hp (1) hps (1) ingyen (2) iszonyatjó (1) james bond (2) jean (1) kaland (24) karácsony (3) karrier (2) katasztrófa (5) kedvcsinalo (1) képregény (5) képregényfilm (23) klasszikus (3) klub (1) könyv (7) középszar (1) közvetítés (1) krimi (28) kritika (507) különvélemény (1) lehúzós (2) live (2) liveblog (1) magyar (12) magyarországon nem forgalmazott (1) májkülbéj (1) meg ne nézd (7) mese (1) mix (1) moore (1) moveast (1) moziba ne (1) moziünnep (2) mtv (1) muse (1) musical (6) napjaink (3) negyedik évad (1) nickelback (1) nolan (1) norvég (1) nosztalgia (1) oscar (3) park (1) peckinpah (4) polanski (1) poszt apokaliptikus (1) premier (1) radio (9) remake (7) reno (1) reznor (1) ritchie (1) road movie (3) robertdowneyjr (1) rob reiner (1) rodriguez (3) romantikus (55) romero (6) rövid (1) rövidfilm (6) sci fi (71) sorkin (1) sorozat (14) south park (6) spanyol (5) sport (9) svéd (1) szar (2) szatíra (2) szavazás (1) széria (1) szörnyfilm (6) tarantino (5) témázós (1) tenisz (3) tévé (12) thriller (72) tim burton (1) tom cruise (7) toplista (14) történelmi (3) trailer (5) trash (4) twitter (2) überszar (30) v (1) vámpír (7) vendégblogger (17) vendégposzt (1) video (1) videójáték (4) videoklip (15) vígjáték (110) wááá (1) western (18) woody allen (1) wuxia (1) zene (67) zen film (2) zombi (8) Sok címke

Mindenki számít!

NetworkedBlogs

2010 legjobb lemezei

2011.01.17. 18:00 - mrscottpilgrim

1 komment

Itt a listázás ideje, amikor többen összeírják, miket szerettek az elmúlt évben. Ezeknek a listáknak mindössze egyetlen funkciója van, hogy akár olyan dolgokat ismerjünk meg, vagy pótoljunk be, amik nekünk évközben kimaradtak. Nagyjából ezzel a céllal írtam meg én is ezt a posztot, amiben összeírtam, melyek voltak az én kedvenc albumaim az elmúlt évbõl, na meg azért, mert szeretek listákat írni, listázni ugyanis marha jó móka, meg a High Fidelity óta menõ is. Az én listámnak vannak bizonyos kritériumai is, amolyan irányelvek. Ezek közül az egyik, hogy csak kimondottan sorlemezek kerülhettek fel rá, EP-ket, válogatásalbumokat, újrakiadásokat így ki is zártam. Másik fontos szabály, hogy csak 2009 december 31. és 2011 január 1. között (hivatalosan) megjelent albumokat vettem számításba, így bár fájt a szívem, de kénytelen voltam kizárni Charlotte Gainsbourg év végén megjelent fantasztikus albumát. Ha ezeket tisztázzuk, jöjjön a 25 albumot tartalmazó listám csökkenõ sorrendben, kevés kommentárral, illetve a kedvenc számommal az albumról. Persze örülnék, ha kommentben ti is megírnátok a ti kedvenceiteket, hátha találok valamit, ami mellett év közben elsiklottam.

25. Klaxons - Surfing The Void

A Klaxons debütáló albuma nekem hatalmas kedvencem, és kiváncsian vártam az új albumot. A második korong viszont nem volt elsõ látásra szerelem, illetve kicsit furcsán is fogadtam. Teljesen más irányba mentek a srácok, a lemezt leginkább a káosz szóval tudnám leírni, de egy-két hallgatás után letisztult a kép, bár nincsenek az albumon a Golden Skanshez, vagy az Atlantis To Interzonehoz hasonló slágerek, de albumként nagyon jól működik, és páratlan élménnyé áll össze a végére. Kedvenc dal: Flashover

24. Gorillaz - Plastic Beach

Damon Albarn nem igazán képes hibázni. A Blur egykori frontembere ezt tovább bizonyította az idei, immár harmadik Gorillaz albummal, amely bár nem éri el a Danger Mouse produceri felügyelete mellett készült zseniális Demon Dayst, de a színvonalat elég jól tartja a Gorillaz. A tematika ezúttal a tengerpart, ennek megfelelõen a hangzást is így képzeljük el. A közreműködõk névsorában pedig olyan neveket találunk, mint Lou Reed, Mick Jones, Paul Simon, Bobby Womack, vagy Mos Def. Kedvenc dal: Glitter Freeze

23. Groove Armada - Black Light

Andy Cato szerint ez az album lett eddigi munkásságuk legjobb darabja, amelyet még az is fog szeretni, aki minden mást utál tõlük. Abban teljesen igaza van, hogy ez a legjobb albumuk, újítónak nem mondanám, mondjuk 2010-ben electropopot játszani nem is igazán lehet az. Viszont felettébb szórakoztató, és nagyon jó popdalok találhatóak meg a korongon, illetve egyben is teljesen működnek. Ami még különösen jó, az a nosztalgikus, szomorú, múltba révedõ, picit sötét hangulat, illetve a sok szentimentalizmus is jó itt. Kedvenc dal: Warsaw

22. M.I.A. - MAYA

A sri lankai M.I.A. a Paper Planesszel a slágerlisták csúcsára ért, a Slumdog Millionaire egyik betétdaláért pedig Oscrarra is jelölték, illetve életet adott elsõ gyermekének is. Az új albumot hatalmas várakozás elõzte meg, aztán eléggé megosztotta a közönséget. Jómagam azoknak a csoportjába tartozom, akik szerették, hisz az albumon rengeteg nagyon fasza dal van. Persze eléggé keszekusza, nem annyira összeszedett, mint az elõzõ albumok, eléggé nagy a káosz, de valami oknál fogva mégis működik. Kedvenc dal: It Takes A Muscle

21. Foals - Total Life Forever

A Foals második albumán szakított a post-punk revivallal, elhagyták a csörömpölõs tánczenét, és elkezdett nagyon érett, lassabb folyású, nyugodtabb dalokat írni, ami becsülendõ, hisz el mertek menni egy teljesen más irányba, ahelyett, hogy kijöttek volna még egy, az elsõhoz hasonló, amolyan biztonsági játékkal. De persze a legjobb, hogy ez jól áll nekik. Bár a dalok jók, kiemelve bármelyiket a környezetébõl, nem annyira működik, egységes albumot hoztak létre, nagyon okos és ügyes megoldásokkal, egyben éri el a kellõ hatást. Kedvenc dal: Blue Blood

20. Tricky - Mixed Race

Tricky új albuma eléggé fű alatt jött ki idén, és Trickyt ismerve bizonyára fű alatt is készült (ezt a poént @daesu_ sütötte el egyébként, én meg most elloptam). Az album eléggé rövid, de nagyjából egyik dal sem lóg ki negatívan. Mindegyik dal nagyon karakteres, de albumként is tökéletesen működik. A Murder Weapon az év egyik legjobb szerzeménye, a UK Jamaican címü Daft Punk Technologic ujragondolás pedig jobb is, mint az eredeti. Idén talán ezt az albumot hallgattam meg a legtöbbször. Kedvenc dal: Murder Weapon

19. I Blame Coco - The Constant

Adott a híres zenész, a The Police frontembere, Sting. Ismerjük. Na, neki van egy modell lánya, bizonyos Coco Sumner, aki úgy döntött, szintén szeretne zenészkedni. A hangja meglepõen hasonlít is az apjáéhoz, illetve nagyon sokat örökölt is annak dalszerzõi tehetségébõl, de ha ez nem lenne elég, még merít is a fater stílusából egy nagyon keveset, de közben mégis meglepõen egyedi tud lenni (már amennyire egyedi lehet valaki napjainkab, aki electropopot játszik). Elég ügyes, és okos dalokat sikerült írnia, illetve engem a kissé rekedt hangja is elvarázsolt. Ráadásul Robyn is vendégeskedik az albumon. Kedvenc dal: Selfmachine

18. The Drums - The Drums

A The Drums története igazi sikertörténet. Hájpolt EP, majd a BBC szokásos Sound Of listáján, amin az aktuális év befutóit tippelgetik szakemberek, az 5. helyen végeztek, aztán album, és siker. Egyben egy újabb fasza zenekar Brooklynból, amely városrész már eddig is fosta magából a jobbnál jobb gitárzenekarokat, ezt a sort folytatja a The Drums is, öncímü bemutatkozó albuma pedig nagyon karakteres. Csupa életvidám, a nyarat, meg a napsütést megidézõ, táncolható popdalok, néhol egy pici irónikus giccs is belefér. Kedvenc dal: Best Friend

17. Surfer Blood - Astro Coast

Az idei év egy másik gitárpopot játszó befutója a Surfer Blood zenekar volt, amely Bécsben már volt az Interpol elõzenekara is (megjegyezném, hogy a Surfer Blood szintekkel jobb, mint az Interpol idei, öncímü albuma). A The Drumshoz hasonlóan fiatalos, táncolható indierock, néhol már-már stadionrockot is lehet emlegetni, pl. a Swim címü dalnál, amely még pont egy bizonyos határon belül mozog, így az év egyik legjobb száma. Eléggé érezni a Pixies és a Weezer hatását egyébként a zenekaron, amit én pozitívumként éltem meg. Kedvenc dal: Swim

16. The Dead Weather - Sea Of Cowards

A The White Stripes, The Raconteurs, The Kills, és Queens Of The Stone Age tagokból verbuválódott supergroup elsõ lemeze eléggé kiforratlan volt, rossznak nem mondanám, hisz hogy lehet rossz egy olyan album, amin együtt zenél Jack White és Alison Mosshart, de nagyjából olyan volt, mint pár jó demo összegyűjtve. A második album viszont céltudatosabb, és minden, ami nekem hiányzott az elõzõ korongról, azt most itt megkaptam, illetve annál többet is. Mosshart hangja hihetetlenül dögös, White egy zseni, és lemezként is teljesen működik. Kedvenc dal: Blue Blood Blues

15. Eels - Tomorrow Morning

Az Eels tragikus életü frontembere, E (Mark Oliver Everett) cirka másfél év alatt három albumot is megjelentetett, amely végül trilógiává álltak össze. A Hombre Lobo a vágyról szól, az End Timesban válását dolgozta fel, míg a Tomorrow Morning az ujrakezdésrõl szól, és egyben tökéletes folytatása az elõzõ, borzasztóan depresszív anyagnak. A Tomorrow Morning már egy derűsebb képet mutat, ráadásul E dalszerzõi zsenije továbbra is fantasztikusabbnál fantasztikusabb dalokat szűl, a zseniális dalszövegekrõl nem is beszélve. Kedvenc dal: Spectacular Girl

14. Uffie - Sex Dreams & Denim Jeans

Uffie debütáló albuma nagyon sokáig váratott magára, olyannyira, hogy idõközben Kesha le is nyúlta a stílusát, majd lebutítva azt be is futott szépen vele. Visszagondolva viszont azt hiszem, érdemes volt rá várni. A producerek névsorában olyan neveket találhatunk, mint Mr.Oizo, a korábban Madonnaval is dolgozó Mirwais, vagy éppen SebastiAn, és valami bitang jó dalokat hoztak össze az albumra. Illetve tiszteletét teszi egy dal erejéig a The Neptunes nagymenõ alapítótagja, a sztárproducer Pharrell Williams is. Az album pedig egységes bír maradni a sok producer ellenére is. Kedvenc dal: MC's Can Kiss

13. Ariel Pink’s Haunted Graffiti - Before Today

Ariel mar igazi veteránnak számít, hisz nagyjából 10 éve zenél, de eddig a legobskúrusabb zenebuzikon kívül (na ezek közé én nem tartozom, nem vagyok rá feltétlenül büszke) kevesen ismerték/szerették ezidáig. Ezúttal azonban összehozott egy közel tökéletes albumot, amivel elérte, hogy az állam földrengést elõidézõen koppanjon. Nem csak megidézte a nyolcvanas éveket, hanem konkrétan fogta az egész nyolcvanas éveket, összesűrítette, majd belegyömöszölte egyetlen albumba, és nem csak zenei értelemben. Kedvenc dal: Butt-House Blondies

12. Yeasayer - Odd Blood

Mint már mondtam, Brooklyn ontja magából a faszábbnál faszább zenekarokat, mint mondjuk az MGMT, a The Drums, a Vampire Weekend, a Grizzly Bear, vagy éppen a Yeasayer. Az elsõ lemeznél már megszokott pszichedelikus, experimentális, gyakran kisérletezõ zene ezúttal is maradt, de ezúttal sokkal poposabb, és sokkal fülbemászóbb, bulizós dalokban. A The Children még egészen mást sejtet, de a második dallal, az Ambling Alppal elindul valami pofátlanul slágeres, de továbbra is hihetetlenül okos popzene, tele jobbnál-jobb ötletekkel. Kedvenc dal: Ambling Alp

11. Liars - Sisterworld

Nyugtatóan indul, kellemesen, finoman, de amint megszoknád, az elsõ dal kb. felétõl beindul az õrület. Az év egyik legnyomasztóbb, félelmetesebb élményeként tudnám jellemezni, borzasztóan nihilista, paranoiás. Az album legerõsebb eleme a nagyon erõs atmoszféra, hátborzongató hangulata van. Persze ezek mellett több nagyon jó megoldást, ügyes húzást, és fantasztikus dalokat is találni a lemezen. Lehúzó, rideg zűrzavar, néhol borzasztóan vészjósló dalok. Hatalmas élmény. Kedvenc dal: Scarecrows on a Killer Slant

10. Tobacco - Maniac Meat

Errõl az albumról, vagy projektrõl korábban az ég világán semmit sem tudtam, aztán betoltam a lejátszóba ezt az albumot, és a Constellation Dirtbike Head nagyjából elsõ perce után tudtam, hogy én ezt borzasztóan fogom szeretni, mondhatni szerelem volt elsõ látásra. Agyontorzított, szétmaszatolt, nagyon nyers, és zajos, "aciddal telepumpált" hangzás, teljesen eszement, vicces, és szürrealista dalcímek és dalszövegek, illetve még Beck is tiszteletét teszi két dalban. Kedvenc dal: Constellation Dirtbike Head

9. Titus Andronicus - The Monitor

A Titus Andronicus nevü lo-fi/punk banda második albuma egy konceptalbum lett, amely az amerikai polgárháború témakörére épülve. Találhatunk rajta rengeteg heroikus, patrióta dalt, olyan refrénekkel, mint "The enemy is everywhere!", de persze ott van benne végig a kellõ önirónia, amitõl nem csúszik át a lemez a jóízlés határán. Rengeteg jó ötletet találhatunk az egy óránál is több játékidõ alatt, végig ötletes és érdekes marad. Az elsõ dalnál beránt, aztán utánna már nem enged, az év egyik legjobb punklemeze. Kedvenc dal: A More Perfect Union

8. Mark Ronson & The Business Intl. - Record Collection

A brit sztárproducert fõleg a soul-revival hatalmas népszerüségével kapcsolatban szokás megemlíteni, illetve Amy Winehouse nagy sikernek örvendõ Back To Black albumáért, de dolgozott õ Christina Aguleiraval, Lily Allennel, és még sok ismert elõadóval. Idõnként megjelentet saját albumot is, persze általában olyankor is inkább csak a háttérbõl irányít. Ez a helyzet a Record Collectionnel is, és végre elhagyta a soult is. Helyette múltidézést kapunk, nagyon jól összerakott dalokat, illetve profin összeválogatott közreműködõket. Kedvenc dal: Bang Bang Bang

7. Marina & The Diamonds - The Family Jewels

A görög származású Marina Diamandis debütáló albuma mind a kritikusok, mind a nagyközönség szívébe gyorsan belopta magát. Egyrészt azért, mert Marina zseniális dalszerzõ, és csupa hibátlan popdalt írt, a lemezen egyetlen gyenge, vagy középszerü dal sem található. Másrészt pedig Marina stílusa teljesen magával ragadó, és bár érezhetõen sokat merít a nagy példaképétõl, Kate Bushtól, mégis kiemelkedik egyediségével és elõadásmódjával, van egy fajta bája, amivel engem teljesen elvarázsolt. Nagyon szép debüt. Kedvenc dal: Mowgli's Road

6. Caribou - Swim

A kanadai matematikus, Daniel Snaith, aki korábban Manitoba, mostanában Caribou néven alkot, nemrég koncertezett Magyarországon is. Idei albuma pedig hatalmas kritikai sikert hozott számára. A második, Swimre keresztelt sorlemezen találhatunk rengeteg pszichedelikus elemet, dreampopot, illetve táncolható, slágeres szerzeményeket is, amivel eddig nem igazán lehetett találkozni Snaith diszkográfiájában. Itt is van mindjárt a kezdõ dal, az Odessa, vagy a Sun, ami bármely nyári szabadtéri buli tökéletes hangulatfokozója lehet. Kedvenc dal: Odessa

5. Grinderman - Grinderman 2

A legendás Nick Cave idén folytatta mellékprojektjét, és kiadta második albumát is ezen próbálkozásának. A Grinderman többynire ugyanazon tagokból áll, mint a Nick Cave & The Bad Seeds, a különbség inkább a dalok kísérletezõbb jellegében, nyersségében és egyszerüségében mutatkozik meg. Nyer, mocskos, erotikus fantáziáktól sem mentes, tökös blues rock jellemzi az anyagot, ezek mellett torzítások, illetve pszichedelikus hatások. A dalok egyébként közös dzsemmelések során íródtak, és ez a laza természetesség érzõdik is, semmi erõltetettség. Kedvenc dal: When My Baby Comes

4. Sleigh Bells - Treats

A Sleigh Bells története elég érdekes: volt egy fiú, aki egy hardcore bandának volt a gitárosa, illetve egy lány, aki egy öt tagú tinipop lánybandának volt a tagja, aztán közösen bandát alapítottak. Méghozzá egy olyan bandát, amely nagyon ügyesen, bravúrosan, és egyedien keveri a noise popot, a lo-fi punkot, illetve a hip-hopot, valami hihetetlenül menõ hangzást kapva ezáltal. A zenei sajtó mellett pedig M.I.A. is keblére ölelte, fel is használta egyik szerzeményüket új albumához (Treats - Meds and Feds). Az év legjobb debütje. Kedvenc dal: Infinity Guitars

3. Danger Mouse & SparkleHorse presents Dark Night Of The Soul

Bár már jogi viták miatt már 2009-ben felkerült a netre az anyag, hivatalosan csak 2010-ben jelent meg az album, sajnálatos módon ezt Mark Linkous (aka Sparklehorse) és a közreműködõ Vic Chesnutt már nem érte meg. A közreműködõk névsora impozáns, olyanokat találhatunk rajta, mint Julian Casablancas (The Strokes), James Mercer (The Shins), a The Flaming Lips, Gruff Rhys (Super Fury Animals), Black Francis (Pixies), Iggy Pop, Suzanne Vega, vagy David Lynch. Sötét, bizar, minden elemében zseniális. Kedvenc dal: Just War

2. MGMT - Congratulations

Az MGMT elõzõ, Oracular Spectacular albuma hatalmas kereskedelmi sikert, és hírnevet hozott a brooklyni bandának, de fõként csak a mainstream elektropop slágereiket ismerte a nagyközönség. Ez viszont nem tetszett nekik, így új albumukon mellõztek mindenféle slágerességet, vagy könnyen megjegyezhetõ dallamot, és összetettebb, albumként tökéletesen működõ anyagot hoztak össze, amivel sikerült megmutatniuk a banda igazi arcát. A végeredmény pedig hibátlan lett, és sokkal érettebb, mint bármi, amit eddig csináltak. Kedvenc dal: Brian Eno

1. Wavves - King Of The Beach

Nathan "Wavves" Williams rövid idõ alatt a lo-fi szcéna ünnepelt sztárja lett, második, Wavvves címre keresztelt albuma hibátlan noisepunk volt. Aztán volt egy kis incidense a Primavera fesztiválon, ami után a sajtó telekürtölte, hogy egy seggfej, és sokan temették. Aztán fogta (az idõközben sajnálatos módon elhunyt) Jay Reatard ritmusszekcióját, elhagyta a torzításokat, és összehozott egy patyolat titsztán szóló albumot. A váltás pedig bejött neki, mert bár nincsenek rajta olyan nagy generációs himnuszok, mint a So Bored, vagy a No Hope Kids, de a dalok összességében jobbak, és érezni a fejlõdést Nathan zenéjén. Korábban a nyár legjobb lemezeként emlegettem, mostmár mint az év legjobb lemezét, csak így tovább, Nathan! Kedvenc dal: Linus Spacehead

A bejegyzés trackback címe:

https://halfpecssquad.blog.hu/api/trackback/id/tr242560632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

robertdani · http://robbiedani.tumblr.com 2011.01.17. 21:48:11

jó kis lista, tetszik róla jó pár album. sajnos a klaxons tényleg csalódás ... :-)


süti beállítások módosítása