2006-ban kezdődött az a folyamat, aminek csúcstermékét idén augusztus 13-tól láthatják a szerencsésebb helyre született mozirajongók. Akkor Stallone több, mint 20 év kihagyás után ült vissza a rendezői székbe, hogy újra a ringbe küldje legismertebb karakterét. Nem meglepő módon mindenki körberöhögte, hogy mit akar még nagypapa korban és egy ilyen szinten tragikusan rossz ötödik rész után kihozni Rocky-ból? Sőt, szintén érthetően egész sokan az év égését, megalázódást vizionáltak. Aztán bemutatták az első rész tematikáját követő, kikezdhetetlenül korrektnek, és a sorozat abszolút méltó zárlatának bizonyuló Rocky Balboa-t. Majd rá két évre érkezett a gyöngyvásznakat nagyon régen nem látott mértékben naturális, old school akciókkal szétszaggató (John) Rambo, aminek nem csak a dzsungel zúzdája, de utolsó képsorai is hibátlanok. Stallone megtanult akciófilmet rendezni, mégpedig úgy, amire ugyan jelentős igény mutatkozik, de rajta kívül manapság szemmel láthatólag senki sem képes. Nos, ebben a hónapban megérkezett a csatamezőkre mesterremeke. Az Expendables ugyanis lazán az év akciófilmje, a közelébe sem érhet semmi.
Ha egy film konkrétan úgy kezdődik, hogy Dolph Lundgren belezős-falhoz csapódós stílusban szó szerint ketté lő egy wannabe Jack Sparrow afrikai kalózt, ott már komoly gond nem lehet. Ezzel pedig rögtön el is érkeztünk az Expendables két legkomolyabb fegyvertényéhez. Minden egyes szereplő legenda, ha másfél órán keresztül minigolfoznának, abban is több tökösség és izgalom lenne, mint a Szupercsapat, a Salt ügynök, a Vasember 2 és a Vesztesek bosszúja összeadott hárommal felszorzott négyzetre emelt végösszegében. Az akciók pedig folyamatos orgazmussal érnek fel. Dinamika, őserő, cafatokra tépő brutalitás, gyors, remek koreográfia és 68 MÁV vagonnyi kilőtt lőszer. Ráadásul még a humor is működik, ha épp nem pofozzák, akkor hangosan röhögős egysorosokkal osztják egymást az arcok. Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger Stallonéval közös pár perce pedig valószerűtlenül zseniális, a Terminator belépője erősen könnyezős pillanatokat eredményezett számomra. Sly és Statham remekel, Li lerúg mindenkit, Rourke még színészkedik is, a baltaarcú Eric Roberts tökéletes ellenfél, David Zayas a karibi diktátor maga, a pankrátor/UFC erősítés rokkol, Lundgren aláz, de nem ám, mint a Tökéletes DVD katonában, hanem igazából. Valamint a szerelmi szálak gyakorlatilag virtuális jelenlétükkel mindössze minimális időt vonnak el. Ehhez jönnek a jó zenék, mint például a Thin Lizzy és garantált a 90 percnyi múltidézős végigmosolygós élvezkedés.
Kibaszott jó film na. Csak remélni merem, hogy Stallone még sokáig szállítja nekünk ugyanilyen kedvvel és szenvedéllyel ezeket a földbedöngölősen zúzós múltidéző akciókat. Imádkozzunk együtt a komoly mozis, majd DVD-s, kölcsönzős bevételekért, illetve ha már nem hagyták nekünk, hogy ott nézzük meg a filmet, ahova való, akkor legalább a korongot vegyük majd meg. 10/10 a pontszám, nincs miért levonni.