Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én mindig oda voltam a bizarr, sötét, és abszurd megvalósításokért. Szeretem a fekete humorral és iróniával átitatott történeteket. Mindezeket elég nehéz megvalósítani hús-vér színészekkel, eredeti díszletekkel. Ám erre találták ki az animációs rajzfilmeket! Ha az ember rendelkezik kellő tehetséggel, és mögötte áll egy kiváló csapat, akkor a határ csakis a csillagos ég lehet. A Mary and Max-et (ami elvileg igaz történet alapján készült) nevezhetnénk az általam felállított "értékrendek" abszolút szuper-sikeres tanulmányfilmjének. Mert egyszerűen amikor elkezdtem nézni, a film végéig kikapcsolt számomra a világ, és nem bírtam másra koncentrálni, csak a két zseniálisan megalkotott szereplő magával ragadó barátságának kibontakozására.

Mary egy ausztrál kislány, akinek a szeme pocsolyaszínű, és egy kakira emlékeztető anyajegy van a homlokán. Anyja alkoholista, apja pedig eléggé zárkózott típus, aki miután végzett a teagyárban, egész álló este a sufniban ül, és az úton talált madárhullákat tömi ki. Mary egyetlen álma hogy legyen végre egy barátja, aki foglalkozik vele, és az életét végig követő magányt elűzze. Max egy new york-i ateista, elhízott zsidó, aki súlyos pszichés gondokkal küszködik. Rendkívül antiszociális, már-már autistának is nevezhetnék, ugyanis zseniálisan bánik a számokkal, és fantasztikus logikával rendelkezik. Természetesen egy ilyen ember után nem kapkodik senki, így Max barátunk is teljes magányban él szürke kis bérlakásában, amit rengeteg állattal, és egy képzeletbeli baráttal oszt meg.

Habár messzebb nem is lakhatnának egymástól, egy véletlen folytán elkezdenek levelezni, és szépen lassan kibontakozik köztük a barátság. Persze jönnek a konfliktusok, amik olykor szívbemarkolóak, vagy esetleg gonosz kacajra adnak okot, mégis akinek van szíve, az mindent beleadva szurkol, hogy végül együtt láthassa e nem mindennapi szereplőket. A film kockázatos játékot játszik, mert nem fog mindenkinek tetszeni. Aki nem fogékony az ilyesfajta vizuális, és dramaturgiai megvalósításokra, azok ha akár egy percig nem figyelnek oda, már elvesztették a fonalat. Viszont akik e műfaj kedvelői, azokat egyből beszippantja a mese világa, és nem fogja elereszteni. Aztán megfogják nézni újra, és újra, és még az is lehet, hogy azonkívül hogy egy fantasztikus filmélménnyel gazdagodtak, kicsit átértékelik a baráti kapcsolataikat, és úgy alapból azt is, mi is az a barátság. 10/10.