A tavaly megkezdett sort folytatva újabb ponthoz érkeztünk a francia újhullámos horrorok listáján, de - és most köröket verve a konklúzióra - bár ne tettük volna. A Martyrs könnyedén lehetett volna a torture-porn királynője, a francia gorno Napóleonja, amennyiben tartalom is szorul a másfélórába, ha már a ráció hiányzik - vagy épp csak annak látszata van meg.

Pascal Laugier gorefesztje erősen megosztja a közönséget, az öncélű hatásvadász jelenetek, a túlmisztifikált alibizés még nem volna gond, ha tisztában lett volna képességeivel. Konkrétan 3 filmnyi anyagot akart összeturmixolni, az összetevők viszont annyira elidegenülnek egymástól, hogy bármiféle magyarázkodás ellenére, egyszerűen nem látni az irányt, s a célt. Olyan drasztikus váltások jellemzik a "műt", hogy azzal csak a Lost keatívjai tudnának bármit kezdeni. És ha közben nem is, de a film végére reflexből hangzott a kérdés tőlem; mi a fasz volt ez? (*ennyire őszintén azér' nem*) a rendező mit is akart?

Egyértelműen felnőni az extrémekmestereihez, de leginkább a guinea pig sorozat új tagját tisztelhetjük a Mártírokban, költői túlzással élve. Kezdetben feminim bosszúfilm, majd összeesküvős-kísérletes maszlag, vallásos marhasággal megfejelve. De ismételném magam, az explicit jelenetek premierplánba való adagolása normális embert nem elégít ki önmagában - komolyan, még a fűrészes arcok is próbálkoznak a forgatókönyírással. Laugier első nagyfilmje semmilyen értelemben nem nevezhető nagyfilmnek, abszolút vizsgamunka szaga van.

Pedig ha a film első felében vázolt szituációhoz tartja magát a szkript, kellemes szórakozás is lehetett volna, mert bizony egészen az első éles váltásig teljesen rendben van a cucc (szpojler: a zakkant csaj haláláig), de ahogy (Florentino) Perez, úgy Laugier sem tudott a seggén maradni. Pedig annyira szerettem volna szeretni ezt a filmet, de napról napra gyengébbnek titulálom ha visszagondolok rá.És a már taglalt problémák mellett, eltörpülnek a film érdemei, a fényképezés vagy a színészi játék, a lelkiismerettel való küzdelem, majd a megtörés remek ábrázolása, a főszereplő karakterének terelgetése és, végülis a szerepcserés, keretes megoldás sem volt borzasztó. De hogy egy kortársamat idézzem..."bazze, jobban szenvedtem a film alatt, mint a csaj". Ha csak az első felét kellene osztályoznom jóval magasabb lenne a végső szám, de mivel a második szinte nulla értékkel bír, így az erős közepes lenne a logikus húzás, de én akkora geci vagyok, hogy ez egy 10/3.5