Lincoln Hat Echo szerencsés ember. Túlélte a földet letaroló epidemikként emlegetett "elszennyeződést", kimentették, és most egy szupersteril komplexumban él a többi túlélővel, akikkel felső utasításra csakis norbi update kaját eszik, és naponta több órát edz, hogy meg át tudjon menni szigorú orvosi vizsgálatokin. Lincoln Hat Echo azonban úgy érzi, hogy itt valami bűzlik. Lincoln Hat Echo fellázad. Lincoln Hat Echo ki akar törni.
A Sziget című csodaalkotás végigszenvedése közben szinte végig azon gondolkoztam, hogy mi járhatott a rendezés közben Michael Bay agyában, illetve vajon hogyan készülhetett ez a szörnyszülött blokkbásztör popszkifi. Valószínűleg a valóságtól nem áll túlzottan messze a teóriám, mely szerint az egyik forgatókönyvíró átfutotta egy random Philip K. Dick könyv első fejezetét, melyet aztán Bay lebutítva bemásolt a filmje elejére, majd a maradék kilencven percben az egészet szétlőtte / felrobbantotta / összeszarta...
A film bármiféle felvezetést és jellemrajzot mellőz, ettől az első - scifinek szánt - negyven perc során szinte lehetetlen a szereplőkkel minimálisan is együtt érezni (a bevezető rész után már minden mindegy, így arról szót sem ejtenék). A "húdemisztikus" történések közepette az egyetlen kérdésem az volt, hogy miért is kellene aggódnóm Lincoln Hat Echo és kicsiny barátainak sorsáért? Az amúgy teljesen középszerűen teljesítő színészáldozatokat az érdektelenség állapotának stabilizálódásáért azonban nem igazán lehet hibáztatni, mert egy ingerszegény környezetben tartott klón-cyborg (huhuh spoiler) szerepében nehéz brillírozni (Harrison Fordnak sikerült, de őt nem lehet egy lapon említeni Ewan McGregor barátunkkal). Írjuk ezt is nyugodtan a Bay féle történet(nem)vezetés számlájára. Mindegy is, hiszen a Filmkészítés amúgy sem az úr erőssége.
A mainstream szférában közép-elgondolkodtatónak számító start után a Sziget "kezd fény derülni az igazságra" szakasztól kezdve olyan szinten szájbarágó lesz, hogy az valami hihetetlen. A játékidő feléhez közeledve szinte nincsen olyan snitt, amely ne magyarázna valami teljesen egyértelműt újra és újra - csak hogy két popcorn szem között még véletlen se kelljen elgondolkodnunk semmin. Itt jegyezném meg, hogy az operatőrt (is) le kellene lőni az elképesztő fantáziátlansága miatt, amellyel képes ezeket a hinteket leközölni.
Miután Lincoln Hat Echo és Charlie Bravo Delta (vagyki) megszöknek kezdetét veszi a The Michael Bay Show, amely olyannyira hatásos, hogy szegény néző el is felejti a klón szuperkomplexumot és az összeesküvést, hiszen itt van a csillivilli vattacukor, amiért a moziba jött. Aki pedig esetleg mégsem az autós-helikopteres-repülős-robbantós-üldözős jelenetekért nézi a filmet, az keresheti a scifit. Középszar volt, de legalább scifi. Felrobbantották, lelőtték, negyven perc után nyomtalanül eltűnt. Nyomában csak az eyecandy maradt, hosszabbnál hosszabb jeleneteken keresztül, kontextus nélkül. A mélynek tűnő, túlmisztifikált kérdések már kimentek a divatból. Inkább robbancsuk fel.
Kéremkapcsojjaki! 10/3
