A poszter alapján valami jó kis rémisztgetős horrort várnál, igaz? Hát ne nagyon tedd, ugyanis Wes Craven '72-es, általam sajnos nem látott alkotásának remakeje fájdalmasan ötlettelen, és gyengébb, mint a többet sajnos nem élvezhető Miguel Torres-Cannavaro tengely produkciója.
Nem akarom túlragozni, meg nehogy már emiatt a szar miatt kopjon el az e betű a billenyűzeten, szóval röviden. Ezt a felmondott felelethez hasonlítható csodát bárki megrendezhette volna, aki már túl van négyes darab gyilkos pszichopatákba futunk, de megpróbáljuk túlélni és lenyomni őket típusú kliséhalmazon. A film készítői bementek a használt horrorpanel raktárba, és leárazva összevásároltak másfél órányira való, már a Rákóczi-szabadságharc előtt is csak heveny ásítozásra okot adó formulát. Totál érdektelen az egész, nincs egyetlen szimpatikus szereplő sem, és kevesebb az izgalmas másodperc benne, mint amennyi alatt Steven Seagalt kibaszták a színművészetiről. A filmet nagyon életszagúnak akarták szánni, csak hát hőseink tesznek erre, és nem valósághűen, hanem horror-hűen viselkednek. Ha már feszültséget teremteni nem tudtak az alkotók, legalább csináltak pár hülyeséget.
Ne nagyon nézzétek, már láttátok ezerszer, és majdnem mindig sokkal jobban kivitelezve. 10/3.