John McTiernan még a Die Hard előtt elkészítette „a Halál” méltó ellenfelét bemutató filmet, a Ragadozót. Igaz, hogy ebben az esetben még nem a távoli jövőben járunk, s űrhajókon vagy más sci-fi kellékül szolgáló helyszíneken vannak kitéve a roppant törékeny földlakók egy idegen kénye kedvének, de, hogy ki vannak téve, az kétségtelen.

Tehát valamikor a hidegháborúban járunk, s a történet szerint egy különleges alakulatot akarnak bevetni valahol Dél-Amerikában, hogy egy minisztert kimenekítsenek a gerillák fogságából. Ez viszont egyszerű átverésnek bizonyul, s mint kiderül, csupán egy kis piszkos munkát akartak elvégeztetni a Dutch Schaefer őrnagy(Arnold Schwarzenegger) vezette  kommandóval.

Mely még nem is okoz problémát, de a találkozási pont felé vezető úton, furcsa dolgok történnek, s a „megelevenedő” dzsungel egyszerűen „felfalja” a katonák nagy részét. Természetesen Dutch ezt nem tűrheti, s végül egyedül száll szembe a vadásszal (kiről ugye közben kiderül, hogy nem e bolygó szülötte). A heroikus küzdelemben pedig természetesen a kommandós leleményességével és emberfeletti kitartásával győzedelmeskedni tud.

A filmtől nem kell valami nagy durranást várni. Egy pörgős, lendületes akciófilmről van szó, mely a szokásos klisékkel építi fel magát. Ami kiemelkedő az természetesen a ragadozó megteremtése, hisz az ő megjelenésével (ki egyébként a forróság és a háború szagára érkezve ejti el áldozatait) az Alien univerzum tovább bővül (ha még itt nem is, a második rész Alien koponyájával már mindenképpen).

Sokat szót a karakterekre és a színészekre vesztegetni kár, hiszen a nyomkövető indián, a gépágyúval rohangáló (feltehetőleg texasi) katona, a hülye poénokat ellövő kommandós, mind-mind már jól ismert klisé, melyet a színészek nem tudnak feltölteni semmi többlettel. Arnold sem nyújt semmi extrát, sőt lehet, hogy a szokásostól még kicsit kevésbé is vesszük meg szigorú nézését, bár azért akad egy-két jelenet, mely mintha azt bizonyítaná, hogy nem csupán testépítő múltja miatt van létjogosultsága a filmvásznon.

Hasonló dolgok mondhatóak el a film formai oldaláról is: takaros munkának tűnik, de semmi több. A fényképezés szinte észre sem veszi a rengeteg lehetőséget, melyet a környezet kínál, a direktor úrnak sem okozott sok fejtörést vélhetően, hogy milyen instrukcióval lássa el szereplőit. Bár érdekes kérdés, hogy a film főszereplője a kudarcot valló idegen (ki a címben szerepel, illetve sok jelenetet az ő szemén keresztül látunk), vagy a kommandós, de talán ez nem is olyan bonyolúlt kérdés, mint ahogy azt látni próbálom.

Mindennek ellenére, mégis kisebb kultusz alakult ki, az emberekre vadászó űrlény körül, ki a koponyákat, mint trófeákat őrzi. Talán köszönhető ez egyszerű, letisztult voltának, mely tökéletesen élvezhetővé teszi, s ha elvárásainkat sikerül erre a szintre belőnünk, akkor egy nagyon kellemes másfél órában lehet részünk. Hiszen a pörgős akció jeleneteket, szinte alig-alig akasztja meg egy-két kisebb epizód, mely viszont törést nem, csak még nagyobb izgalmakat eredményeznek.