Három sikeres X emberes mutánsos mozi után, melyek közül az első izzította be a képregényfilmek máig tartó, sőt, talán csak most igazán lendületbe jövő ezredfordulós reneszánszát elkezdenek külön alkotásokban felénk támadni az X-Men univerzum legnépszerűbb karakterei. Elsőnek rögtön a zászlóshajó, Pézsmapatkány Farkas Logan Rozsomák, akiről blogunk szakértője, edemem már értekezett.
Csapjunk a lecsóba rögtön: óriási kihagyott ziccer a film. A XX. századi róka studió érthetetlen módon azt a Gavin Hoodot bízta meg a rendezéssel, aki eddig akciófilmet maximum otthon látott dévédén, de még egynek az elkészítésében sem vett részt. Ezzel szemben drámában már bizonyított, és jó fél óra után már megint csak a fejünket foghatjuk fogalmatlanul, na meg a csúnya elvadkapitalizálódott, pénzhajhász filmgyártást alázva, amiért a Farkas a tizennégy év alatti tinik érzelmi-értelmi szintjére van optimalizálva. Pedig ebből a sztoriból egy annyira komoly és komor véres kaszabolást lehetett volna kreálni. De nem.
Az eredettörténetes rész durván 25 percig tart, ennek nagy részét is az X-fegyver programban eltöltött évek teszik ki, a gyerekkor és a szerintem sokkal többet érdemlő, lehetőségek tárházát rejtő XX. századot átívelő életút bemutatása kimerül egy ügyes montázsban. Innentől fogva következik egy faéket megszégyenítő módon bonyolult bosszúhadjárat, melyről csak annyit árulnék el, hogy az utolsó harmadán már csak hangosan röhögni tudtam.
Karakterábrázolás, mint olyan nem szerepel a filmben, hiszen az árnyaltabb, valóságosabb jellemekkel nézőket veszíthetnénk, mert nehogy már ne legyen mindenki egyértelműen jó vagy rossz. Továbbá Hood hatalmas érzékkel alig pár percet ad a legjobb felbukkanó újhúsnak, aki Gambit (Taylor Kitsch) névre hallgat. De Hugh Jackman és a többiek is hozzák a szintet, csak hát ugye olyan mondatokat nem lehet hitelesen előadni, hogy: "Nem öllek meg, mert akkor olyanná válnék, mint te." Konkrétan ezalatt a pár szó alatt sült le 30 négyzetcentiméternyi bőr a képemről, és pusztult el 238586 agysejtem. A humor az eleje felé néha még működik, pár poénon el is mosolyodhatunk ha jobb passzban vagyunk, na de utána meg még kacagni is fogunk, csak azt már kínunkban.
Mert hát egy ilyen szuperprodukcióban az akciónak a székbe kéne passzíroznia minket, a látvány során elvesztett állkapcsainkat pedig csakis a villany felkapcsolása után lenne szabad megtalálnunk valahol pár sorral előrébb. Itt viszont nagyon necces dolgok vannak, már-már megmerném kockáztatni, hogy pár effektnek a szép csendesen kimúló videótékák polcain lenne a helye Wesley Snipes borításban. A legégőbbet a végére tartogatja a film, X professzor halál erőltetett felbukkanására. Nem azt mondom, hogy olyanra retusált az arca, mint egy playboy nyuszi rajzfilmesre simított elsődleges és másodlagos nemi jellege, vagy hogy annyira büntetően gagyi lenne, mint a Skorpiókirály a Múmia visszatérben, de....de majdnem. Abba már nem, megyek bele, hogy mennyire buta és következetlen is az egész produkció. Többet, jobbat érdemelt volna Rozsomák karaktere.
Szóval csalódás, ezért is vannak az írásban túlsúlyban a negatívumok. De azért popcornnal kólával elmegy ám moziban. El lehetett ütni vele az időt, na. 10/4.5.
(lábjegyzet: ha ennyivel tényleg elbaszták Deadpool karakterét, akkor később még levonom a fél pontot)
