Azon halandók népes táborát erősítem, akiknek nagy valószínűséggel ez a Star Trek franchise (a box office adatok alapján valószínűsíthető) lesz "A" Star Trek. A sorozatból még csak részleteket sem láttam, ha csak pár reklámszünetben egy random német csatornán elkapott másodperc nem számít. Mozifilmet is egyetlen egyet volt (bal)szerencsém megsasolni még nagyon pelyhesállú koromban, sok konkrétum nem is maradt meg, csak az a máig erősen élő érzés, hogy ez az egész valami hihetetlen gyenge, 77 emeletes kacsalábon forgó fospalota. De a mostanában dúló reboot trendbe illeszkedő újrakezdés ténye, és be kell vallanom, a rengeteg pozitív visszajelzés kólát-popcornt nyomott a kezembe, aztán meg beültetett a 11. sor közepére. Lássuk, hogy elhagytam-e a termet, vagy még a stáblistát is fátyolos tekintettel néztem végig az átélt csoda hatására (egyik sem).
In medias res alapon csobbanunk űrcsaták forgatagába egy bitang erős kezdés keretében, melynek magával ragadó vizualitása rögtön a székbe szögez, ráadásul az érzelmi töltet is célba talál. Így visszatekintve azt lehet mondani, hogy az első fél óra olyan magas, csak a legjobb nyári blockbusterekre jellemző fordulatszámon pörög, hogy ez később öngyilkos taktikának bizonyul, azaz a végére kicsit elfogy a 95-ös hiperbenzin, de ekkora már szerencsére annyira megkedveltük a szereplőket, hogy csak elnézően legyintünk egyet, amiért J. J. "Lost" Abrams lebutítja és elklisézi a befejezést.
Mert a sok többé-kevésbé eltalált karakter zsúfoltság érzete helyett inkább sokszínűvé teszi a filmet. Kirk (Chris Pine) és Spock (Zachary Quinto) kapcsolata / rivalizálása adja a film gerincét, talán ők vannak a legmélyebben, legemberibben ábrázolva. A Karl Urban által meglepően jól megformált Dr. McCoy az első számú humorforrás, majd az ő, általam kissé sérelmezett háttérbeszorulásával a Scotty-t alakító Simon Pegg veszi át a stafétabotot. A többiek is hozzák a kötelezőt, bár páran láthatóan csak később fognak kibontakozni, Nero (Eric Bana) pedig tipikus, nem-egy-Joker, átlagos képregénygonosz szint (igen, tudom, hogy nem képregényfilm), de ez már kissé szőrszálhasogatás.
Hiszen végig élvezetes cucc a Star Trek. A látvány gyönyörű, aki teheti mindenképpen moziban nézze először, hiszen az efféle vizuális orgiákra (is) találták ki a gyöngyvásznat. A zene szintén piros pontos, rendesen dob az élményen, bár meg kell jegyeznem, hogy a sokszor jó ütemérzékkel bevetett végtelen űri csend hatásosabb eszköz. Van egy olyan érzésem, hogy az ősgeek fanok húzzák majd a szájukat rendesen, mert gondolom szokatlanul nagy mennyiségű eksön és poén került a gépezetbe.
Többszörnézős film lesz ez, amikor vége lett az jutott eszembe, hogy mikor jön a folytatás? Minden kis butasága ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyik szuperprodukció is überelni tudná hangulatban, humorban, akcióban. A Vasemberhez hasonlítanám, azaz hibái ellenére is egy remek franchise nyitány, minőségi szórakozás. Erős 10/8.
