Mióta először olvastam erről a filmről, tudtam, hogy ezt nekem látnom kell. Egy varázslatos történettel kecsegtetett, olyan főszereplővel, mint Brad Pitt, és olyan rendezővel, mint David Fincher, aki akkora kult filmeket rendezett már, mint a Harcosok Klubja, vagy a Hetedik. Kicsit meg is lepődtem, mikor bebizonyosodott, hogy tényleg ő dirigálja majd a filmet, hisz ez a film távol áll az eddigi alkotásaitól. De előljáróban annyit, Fincher remek munkát végzett, valóban korunk egyik rendezőóriása.

A forgatókönyvet Eric Roth jegyzi, F. Scott Fitzgerald története alapján. Eric Roth neve ismerős? Akiknek nem, annak megsúgom, hogy egy bizonyos Forrest Gump című filmet is ő írt. Ezt a tényt csak a film megtekintése után tudtam meg, de ennek ellenére, a fenntebb említett Robert Zemeckis remekmű jutott eszembe filmünk kapcsán. A történet ugyanis egy new orleans-i kórházban kezdődik, 2005-ben, a Katrina hurrikán pusztítása előtt. Innen váltunk többször helyszínt, Benjamin Button naplóját olvasva. Körülbelül olyan tehát a film szerkezete, mint a Forrest Gump-é. Nem tudok nem párhuzamot vonni a két film között, majd meglátjátok ti is. Az első idősík ahová ugrunk az első világháború vége, 1918 november. A helyszín változatlanul New Orleans, s Benjamin Button születésének vagyunk tanúi. Az emberé, aki visszafele öregszik, magyarán öreg testben születik, s fiatalodik. A történetből nem szeretnék többet elárulni, kitalálhatjátok, hogy Benjamin Button életét mutatja be a továbbiakban. Mellesleg a játékidő majdnem 160 perc, de ez ne riasszon el senkit, a film ugyanis teljesen magával ragad, s lefoglal.

És hogy mitől válik ez a film olyan erőteljessé? Benjamin Button karakterét öröm volt nézni. Na nem azért, mert olyan vidám a történet. Ellentétben a nem túl intelligens figurával, akit már sokat említettem, Benjamin Button egy sorsát teljes mértékben megértő, azt elfogadó, s a lehetőségeit maximálisan kihasználó karakter, aki tudatosan cselekszik, s döntései egytől egyig a karakter fejlődését segítik. Brad Pitt, aki szerintem generációja egyik legjobb színésze remek alakítást nyújt, de talán most is elmarad az igazi kritikai elismerés számára, hiszen Mickey Rourke (tudom mit írtam), ...de erről majd máskor, vissza a filmhez. De közel sem csak karakterközpontú drámát kapunk, hiszen egy olyan szerelmi történetet ismerünk meg, mely bármilyen romantikus filmet lemos idén (kivéve a Slumdog Millionaire-t, de arról is máskor - holnap;edemem). Ez a kapcsolat annyira jól lett ábrázolva, hogy egy idő után teljesen átveszi a filmet, ami így visszatekintve nem is volt baj. De persze, kellett ehhez egy gyönyörú Cate Blanchett is, akinek alakítása szinte hibátlan, de sajnos összességében mégsem volt kiugró, amiről nem hinném, hogy ő tehet. Karaktere fel lett áldozva a kapcsolatnak, melyben Brad Pitt erőteljes Benjamin Button-e dominált.

Még röviden a mellékszereplőkről is. Először is Taraji P. Hensont említeném, aki egyenletesen, s számomra meglepően jól hozta szerepét. Benjamin néger nevelőanyját játssza, s én állandóan azt vártam, hogy mikor fog feltűnni a képernyőn, mert egyszerűen jó volt nézni. Aztán itt van még nekünk a tavalyi Oscar díjas Tilda Swinton, aki csak egy epizódszerepet kapott, de ez semmit sem von le érdemeiből, hisz remekelt szerepében, s a maximálisat hozta ki belőle.

A remek történetet, s alakításokat csak hangsúlyozták a remek vizuális megoldások. A fényképezés kiemelkedő, már-már jött, hogy leállítsam a filmet, s csak bámuljam egy ideig a képernyőt. S amitől féltem, mégpedig, hogy nem tudják jól megoldani az egész gyermekként öreg, s folyamatosan fiatalodó karaktert, az egészen profin sikeredett. Persze több színészt használtak, de a sminkeseknek, vagy maszkosoknak, vagy nem tudom mit használtak, egy nagyon nagy pirospont. Mindig sikerült úgy kihozni, hogy egyértelmű volt számomra, hogy ez akár Brad Pitt is lehetne 20-30 év múlva, kicsit kissebben. Mondjuk a fiatal Brad Pitt már azért gondolom nehezebb volt számukra, de még épp a hihető kategóriában maradtak. 

Kis negatívumot is a végére. Számomra a legzavaróbb dolog ez az egész idősíkváltás volt. Közel sem volt olyan jól megoldva, mint a Forrest Gump-ban, itt zavarta a történetvezetést, s idegesítő volt, hogy állandóan visszahúzott az úgymond valóságba. S ezek a részek roppant érdektelenek, mikor mondjuk előtte Benjamin Button-t néztem az óceán közepén.

Az Oscar gála egyre csak közeledik, jelöltek még nincsenek, de biztosan állíthatom, hogy Benjamin Button ott lesz a főbb kategóriákban. Szerethető film ez, s ha esetleg ez vinné haza a legjobb filmnek járó szobrocskát, én örülnék neki (persze másnak is, most kb 3-as egyenlőség van a kedvencek terén). Aki egy szívszorító, de egyben felemelő történetet akar látni, romantikával, s erős alakításokkal fűszerezve, annak ajánlom mihamarabbi megtekintését. Sima 9/10.