A fiatal Brian Flanagan (Tom Cruise) épp most szerelt le a seregtől, és rögtön New York felé veszi az irányt a gyors meggazdagodást hajszolva. Egy nagyon nyolcvanas évekbeli, ma már enyhén megmosolyogtató jelenetsor végén azonban rá kell jönnie, hogy az üzleti életben való elhelyezkedéshez a magabiztos fellépésen, igyekezeten és megnyerő mosolyon kívül nem ártana egy közgazdasági diploma sem. Valamiből azonban még Tom Cruise-nak is élnie kell, ezért amíg nappal az iskolapadot koptatja, éjjel beáll kisegítőnek egy bárba, ahol mentorra lel a saját bölcsességeit nagy kedvvel osztogató Doug Coughlin (Brian Brown) személyében.

Cruise és Brown igencsak működőképes párosnak bizonyul, és a kocsma bár hangulat is egész jól átjön hőseink flair bartenderködése alatt. Tudjátok, amikor az üvegekkel és shakerekkel zsonglőrködnek a pultosok. A forgatókönyvet pedig azért lehet dícsérni, mert egy új helyszín vagy új karakter, illetve fordulat bedobásával mindig tovább lendíti a filmet a közelgő holtpontról és fenntartja érdeklődésünket hősünk sorsa iránt. Mondjuk a Jamaicában rejlő lehetőségeket nem sikerül teljes mértékben kihasználni, továbbá a tengerparton lovaglás a legalja giccs kategória méltán kiérdemelt zászlóshajója, és mint legtöbbször, itt is tök fölösleges. Az viszont újabb megsüvegelendő húzás, hogy egy másik hasonló kaliberű klisét nagyon ügyesen kezelve rendezőnk nem hagyja, hogy az  káros mértékben rátelepedjen a mozira, és kiretusálja az osztályfőnök füzetében eddig oly szorgosan összegyűjtött pirospontokat.

Cruise-t szarul játszani én még nem láttam, most is teljesen korrekt alakítást nyújt, néhány kiemelkedő pillanattal. Brown szintén dícséretet érdemel, az öreg róka karakterét mintha ráöntötték volna. A többiek pedig az elégséges szintű hátteret biztosítják két főszereplőnknek.

Koktélok, bulik, csajok, nagybetűs Amerikai Álom kipipálva, az eredmény egy feelgood és könnyed bő másfél óra, tolerálható hibákkal. 10/6.5.