Ez a bejegyzés tulajdonképpen egy programajánló az egész család, még jobb esetben az egész rokonság számára holnap estére. Sokkal értelmesebb, színvonalasabb és főleg szívmelengetőbb szórakozás, mint látatlanban a kertévék egész ünnepek alatt sugárzott, ilyenkorra időzített, agyonjátszott tucatszemete. Az élet csodaszép ugyanis "A" karácsonyi film.

A Frank Capra rendezte produkció főszereplője George Bailey (akit a lassan egyik kedvenc színészemmé előrelépő James Stewart alakít), egy a szentestén az öngyilkosság gondolatával foglalkozó családapa. Nagyon sokan imádkoznak érte azonban, ezért az Úr egy szárnynélküli angyal-aspiránst küld a Földre, hogy vigyázzon főhősünkre. Előbb azonban Isten megismerteti Clarance-t (Henry Travers) George történetével, azaz hogy hogyan is jutott el idáig.

Ezzel a nyitánnyal már meg is van a karácsonyi-mesés alaphangulat, ami azonban gyorsan feledésbe merül egy időre, hogy teret engedjen egy fantasztikus élettörténet kibontásának. George Bailey már kisgyerekként hőssé válik, aztán aranyifjúként hatalmas áldozatra kényszerül a nagyobb jó, a közösség érdekében. Apja hitelező-építtető cégének élére állva nem engedi, hogy a megye elsőszámú, zsarnokoskodó üzletembere kénye-kedve szerint táncoltathassa városkája lakóit. A film tehát ilyen szempontból a jó és a rossz örök küzdelmének egy újabb menete, máshonnan nézve viszont annak példázata, hogy egy nagyformátumú, jószándék vezérelte egyéniség mekkora eredményeket képes elérni, akár több méteres árral szemben úszva is. Őrangyalt küldenek mellé, pedig ő az igazi őrangyal, ráadásul nem is csak egyvalakié, hanem egy egész közösségé. 

A filmet sokszor és sokan próbálták utánozni, különösen a nagyon előremutató és ötletes részt az emocionális bombaként robbanó finálé előtt, de azok a rendezők nem ilyen tökéletes arányérzékkel és zsenialitással kezelték ezt a bizony könnyen hiteltelen giccsbe átcsapni képes témát. Az élet csodaszép egyszeri, és megismételhetetlen remekmű, melyet csak azok nem fognak élvezni, akiknek halott a lelkük. A többiek az utolsó képsorokat minden bizonnyal megkönnyezik, miközben valami különösen jó és bizsergető belső érzéstől késztetve széles szájjal mosolyognak. A pontszám természetesen 10/10.

Szerezzétek be valahogy, higgyétek el, nem fogjátok megbánni. Békés és boldog karácsonyt minden kedves olvasónknak!

(a poszter pedig azért ez lett, mert a felújított, színes változatot láttam)