A film első képkockái már az elején megadják a lökést, hogy várhatóan a képi világba nem nagyon fogunk belekötni Tarsem Singh valóságot és fantáziát egybemosó filmjében. A történet egy kaszkadőr hidas-lovasbaleset miatt kórházba kerülésének, és egy kislánnyal kötött barátságának regéje. A férfi egy meseszövést kezd elmondani a lánynak, és ahogy ismeretségük egyre szorosabb, Roy betegsége, pedig egyre súlyosabb lesz, úgy mosódnak el a határok valóság és elmondott történet között.
Amúgy a gyerek(ek) lelkivilágának nem tudom mennyit használt s mennyit ártott a történetmesélés, mert annyira nem volt pozitív/lélekemelő a sok bosszúra szomjazó ember története. Még Darwint is érdekesen ábrázolja. Történetben egy 5 fős bosszúcsapat egy száműzött szigetről kiúszva -elefánt segítségével- betör a palotába. Az irreális és a nagyon színdús dolgok egy idő után, már-már megszokottá válnak ebben a filmalkotásban. Teljességgel bosszúéhes film, egyre több gyilkolászással a végefelé… Még RMB –Chakka Chakka (ősi vallási tánc) is szerepet kap benne, Tadzs Mahal és egyéb pazar helyszínek, dervisek-tánca, speciális díszletek hada…
Miközben Roy már csak a morfiumtól lesz „jobban” és egyre csak szenved, a mese jobban átfolyatódik a valós dolgokkal, a kislány teljesen képtelen, színes dolgokkal teli világba csöppen.
A képi hatások mesteriek, nem tudom, megérte-e kiadni ennyi pénzt a díszletekre, mivel inkább fog a gyerekeknek tetszeni (bár a gyereknek elég erőszakos), mint a felnőtteknek a (elég gyerekes) a film, mivel ha nincs mese, akkor a kórházi vergődésekről van szó és a barátságról, de arról meg elég vontatott formában. A végére előjön a Sejt-es-feeling, meg a Tim Burton-os élet-halál-képvilág is belekavarodik a kuszaságba. Még google-zás (filmben: gúgli) is van benne (talán reklám vagy véletlen egybeesés?)
A film összességében a látványvilága miatt nézhető, de azt is inkább inspiráló jelleggel (leginkább talán más rendezőknek/operatőröknek lehet ötletadó). A teljes filmalkotás nem különösebben lényeges, sőt, kissé csalódás is. Úgy gondolom, hogy ennél kicsit értelmesebb mesét is el tudtam volna képzelni, úgy hogy a valós történeten nem változtat az ember, na és persze a lenyűgöző látványvilágot és az operatőri és zenei munkát sem dobtam volna sutba, csakhát a történet, mégha mese is igazán bugyutácska... 6/10
