Nem követem akkora odafigyeléssel a sokak szemében félistenként tündöklő, francia horror mogul, Alexandre Aja munkásságát. Biztosan láttam a Magasfeszültséget, csak nem emlékszek rá, másik legismertebb filmjétől, a Sziklák Szemétől teljesen eltántorodtam, mikor olyat hallottam, hogy ebben a gonoszék arra kényszerítik az embereket, hogy szívják szárazra a terhes nő mellét (?!). Annyira hihetetlenül hangzik, lehet másik filmben van ez, engem meg jól átvertek, javítsatok ki ha szükséges. A lényeg most az, hogy Aja a Sziklák Szeme után ismét remake-et gyártott (ezért sem értem agyonhájpolását), de a film megtekintése után azt kívánjuk, bár ne tette volna, hisz most nyilván sokat vesztett tekintélyéből (ha volt neki), kérdés, hogy néz tükörbe ezek után.

A filmtől függetlenül sem vagyok jóban a tükrökkel, hisz azon túl, hogy kvázimódó köszön vissza, átcikázik a gondolat csöpp agyamban, mivan ha beüt a 404 és valami mást tesz a tükörképem. Olyan szívrohamot kapnék, hogy kárter doki is baszhatná, az szent. Ennek tükrében (höh.) rám aztán nagy hatást gyakorolhatott volna Aja úr, de cserben hagyott. Nem volt alkalmam a 03'-as dél-koreai eredetihez, de szilárd meggyőződésem, hogy az, márcsak csíkszemű szereplői miatt is, köröket ver dzsekkbauer kalandjára, mint Usain Bolt a világra. Első és tán legnagyobb negatívuma az ordítóan banális, nulla unikális töltettel bombázott forgatókönyv, melynek szisztémája kísértetiesen hasonlít két nem oly régi amerikai feldolgozáshoz (Szem, Nem fogadott hívás). Nem gond, ha a parafaktort magasra tornázó jelenetekkel szembesülünk. Ilyet ne várjunk, mert e téren, akárcsak a Szem, besülünk (höhö. a film még ennél is kevesebb kreatívitással van megáldva). Pedig az alapötlet reménykeltő, a maga kliséföldi karaktereivel. Ha azt mondom Ben Carson (Jack Ba... izé, Kiefer Sutherland) ex-nyomozó, akkor mindenki rávágja, hogy véletlen meglőtte egyik munkatársát, ezér' aztán jól felfüggesztették. Most, egy volt kórházban, ahol tűzvész pusztított, (még szép) tevékenykedik éjszakánként, mint biztonsági őr, hisz az épületben egy potenciális bevásárlóközpontot látnak a nagyhalak. 

Míg nem beüt a gebasz. Hősünkben hamarosan realizálódik a tükrökön feszítő tenyérnyomok láttán, hogy itt biza' jó húsz éve nem takarítottak. Nem kerít nagyobb feneket a dolognak, ám egyik éjszaka szülést imitáló sikoltozás töri meg a nyugtalanító csendet (amitől én speciel agyf.szt kaptam), emberünk ahelyett, hogy az országot is elhagyná, nyomozni kezd (természetesen). Sablonos, kiszámítható, a család is rájön, hogy a rettentő irritáló legifjabb sarj a legnagyobb szarkeverő, kit ahelyett, hogy jól tarkón rúgnának, megölelik, miután bárgyú dialógusaikat elszajkózták a szereplők. A logikátlan, tipikus jenki cselekedetek sora, még mindig elnézhető lenne, ha nem a film hosszától félnénk (ami 110 perc). A hirtelen hang és kép bevágásokra (elcsépelt módszer, ebből él az ipar), ha megnézed az amcsi horrorok 80%-át, teljesen immunissá válik szervezeted, így marad a hit, hogy majd a gore jelenetek megmentik a műt. Akad ilyen, a vártnál kevesebb, de ezek az öncélúan felesleges, hatásvadász jelenetek, miből a film első másodperceiben már kapunk is, legalább jól néznek ki (ha nem is reális annyira. de azér' szííttípem az állkapcsom rulz). 

Aja kedvelheti Hitchcock-ot, hisz madaras poént többször is ellőtt, melynek célja, gyaníthatóan a pulzusszám növelése lett volna, de akárcsak a többi ijesztésnek szánt momentum esetében, nem tudnak meglepni. Hisz olyan amatőr módon próbálják behúzni a nézőt a csőbe, hogy már jóval az ominózus eset előtt tudjuk, mikor kellene székünkből felugrani (ha otthon nézzük rögtön a kezdésnél, a "stop" feliratű gomb felé orientálódva). Több helyről ömlik itt a vér, én csak a nyílt sebeket vizslatom. A karakterológia sem erőssége az alkotásnak, az alakítások is so-so. E téren kiemelendő Kiefer Sutherland, aki bárhogy próbálkozik, nem tud kinőni 24béli karakteréből. Itt is inkább dzsekkbauer játssza el őt. Egy az egyben ugyanazt kapjuk, persze ezért a forgatókönyvírók is joggal okolhatóak. Amy Smartot jó volt látni, a film legjobb pontja. Ja, nem is, hisz egy valamiben mesterien zseniális lett a Mirrors, a befejezésben (és itt nem a stáblistára gondolok), ami mondjuk, élesebb eszűeknek kiszámítható, de a felkínált alternatívák közül, tán ezt véltük a legkevésbé valószínűnek. De csak azért a két percért, nem biztos, hogy megéri végigszenvedni ezt az átlagosnál is kommerszebb, nagy csalódásnak is nevezhető horrort. 10/4 Ide a végére valami poénosat akartam még, csak elfelejtettem...