Tovább hangolódunk a nagy naphoz közeledve. Ezúttal a '95-ös Mindörökké Batman a soros. Tim Burton után most Joel Schumacher székének háttámláján feszít a director felirat, a bőregeret pedig a fapofájú balfék Keaton helyett Val Kilmer alakítja. Vajon jobb lett-e a végeredmény az előző denevéres kalandnál?
Hát a történet nem egy nagy szám. Gyakorlatilag annyi, hogy Harvey Dent aka Kétarc (Tommy Lee Jones) volt államügyész, ma már alvilági bandavezér bosszút akar állni Batman-en vélt, ám valótlan sérelmei miatt. A denevérvadászatra mellé csapódik Bruce Wayne egyik megsértett rajongója, kit hősünk "nem értett meg". Csalódottságában a zseniális tudós, Dr. Edward Nygma aka Rébusz (Jim Carrey) szintén Batman legyilkolásán töri a fejét. A kötelező jócsaj ezúttal Nicole Kidman, aki egy pszichológusnőt játszik.
A stílus teljesen más, mint az előző két mozinál. Gotham harsány, tele csiricsáré színekkel és alakokkal, távolról meg úgy néz ki az egész, mint valami kartonból eszkábalt vacak. Tudom, tudom, csak én nem veszem észre biztos, hogy ez milyen eredeti és stílusos, de hát ez van. Gotham nevetséges papírmasénak néz ki madártávlatból. A verekedős jelenetek kivitelezése nagyot javult, van pár tűrhető akciózás. Batman társat is kap a cirkuszi, ki ha nem én artista, Dick Grayson aka Robin (Chris O'Donnell) személyében. A srác családját Kétarc nyírta ki, ő meg jól bosszút akar állni. A film legégőbb jelenete Robinnak köszönhető, mert ugyebár ruhát teríteni csak menőzve-artistáskodva-trükközve lehet. Pár perc nevetés következett ezután. Batman új ruhát is kapott és ezzel kapcsolatos a film egyik legérthetetlenebb és legszánalmasabb dolga: a BatBimbók vagy a BatCicik felbukkanása hősünk gúnyáján, kinek hogy tetszik. Na meg itt kerül sor az első, Schumacher által valamiért nagyon jó ötletnek tartott és favorizált BatSegg villantásra is. Hát ekkor teljesen kész lettem, ezután megintcsak két percig röhögtem. A filmet szüneteltetni kellett, illetve kb. háromszor visszatekerni, majd ugyanennyiszer kiröhögni újra.
Kilmer sokkalta hitelesebb Batman, mint amilyen Keaton volt. Persze a mimikát ő sem viszi túlzásba, de egyszerűen neki ez a szerep jobban áll. Tommy Lee Jones csalódás, az az érzésem volt végig, hogy Nicholson Jokerével akar versengeni és ezért idióta módjára nevetgél össze-vissza, bár őrültnek elég őrült az tény. Carrey túljátssza Rébuszt vagy még inkább túl észventúrásítja a karaktert és ez által kicsit súlytalanná válik. Kidman meg gyönyörű, de hát ő ezért is van ott. Neki legalább ez ment, nem úgy, mint Pfeiffer-nek anno. Szóval a főgonoszaink nem túl kemények, Batman viszont jobb lett és van egy szép eyecandynk. Ez nem is olyan rossz, nem?
Összegezve a Mindörökké Batman legalább nem fullad egy vicckategóriás két órán át tartó nevetésbe, mint a Batman visszatér. Na persze nem is túl eredeti vagy izgalmas, de egyszer nézhető. Nem is igazán acélos vagy jellegzetes cucc, de egy közepesnél valamivel gyengébb produkciónak megteszi. 10/4.
ui.: Batman kocsijáról csak én asszociáltam valamiért az eXistenZ halcsontokból összerakott pisztolyára? :D (igen, tudom, hogy Cronenberg filmje készült később:)
