Ma egy 2003-as, általam elég sokszor látott film kerül terítékre. Az utolsó szamuráj, főszerepben Tom Cruise-zal. Cruise-t egy ideje már trendi utálni, hozzáteszem teljesen alaptalanul (nem így Nic Cage esetében pl). Az egy dolog, hogy Xenu és viselt dolgai iszonyatos fasságok, de ennek semmi köze sincs a színészi teljesítményhez és azt már igen nehezen lehet támadni emberünk esetében. Szerintem.
E rövid kitekintés után jöjjön a tartalom: Nathan Algren százados (Cruise) egy, az indián háborúk borzalmaitól megcsömörlött veterán, aki egy kevés pénzért és sok whiskeyért a Winchester cég alkalmazásában áll és egy elég gáz utazó műsor keretében reklámozza a gyár termékeit. Itt talál rá régi felettese, Bagley ezredes (Tony Goldwin) és a japán császár küldötte, Omura (Masato Harada). A találkozó célja, hogy rávegyék Algrent, jöjjön Japánba, ahol is a modernizálódó császári hadsereg kiképzése és a lázadó szamuráj vezér, Katsumoto (Ken Watanabe) ellen vezetése lenne a feladata. A százados vállalja a munkát, mert elég jól megfizetik és mert felejteni akar. Megérkezve azonnal világossá válik számára, hogy a japán katonák teljesen tapasztalatlanok és rettegnek a szamurájoktól. Kis idő múlva Bagley és Omura ennek ellenére arra utasítja Algrent, hogy vezesse harcba csapatait. A csata teljes kudarc, a hadszíntéren pillanatok alatt fejvesztetten menekülő hordává válik a százados egysége, ő maga pedig fogságba esik.
A kosztümök és a díszletek gyönyörűek, csak úgy, mint a fényképezés, tehát pillanatok alatt beszippant minket a XIX. század végi hangulat. Aztán el sem enged, Algrent gyorsan megkedveljük, valamint az első összecsapás is nagyon pofásra sikeredett. Asszem a japó sorkatonák helyében én is összeszartam volna magam, mert a szamurájok kőkeményen küldik (szerintem még a gyantázott háromszázat is helyretennék). Katsumoto fiának faluja megint profin van megalkotva. Ahogy vonulnak be a szamurájok a hegyekben elhelyezkedő településre és ahogy az egyszerű földművesek fogadják őket, ahogy rájuk se mernek nézni abból rögtön megértjük, hogy mennyire nehéz és veszélyes vállalkozásba bocsátkozott a fiatal császár. A százados tavaszig nem hagyhatja el a falut, mivel a hágókat ellepi a hó. A szamurájok életmódja, életfelfogása és egyáltalan az itt eltöltött egyszerű hétköznapok lassacskán lebontják Algren elutasításból és lenézésből emelt falát. Ugyanez történik otthon a fotelekben is. Noha a valóságban a szamurájok inkább a régi rend kerékkötői voltak, sőt nem egyszer raboltak és pusztítottak is, a filmben ők a pozitív hősök (naná, Tom majd biztos a rossz oldalon áll). Egyszerűen nem lehet nem kedvelni őket és izgulni értük. Ehhez valószínűleg a színészek fantasztikus játéka is hozzájárul.
Az utolsó, teljesen reménytelenül megvívott csata pedig szószerint lélegzetelállító. Már ahogy hangolódunk rá és közben tökéletes a zene és a képek összhangja...hirtelen Te is szamurájnak érzed magad, én legalábbis teljesen felspannolódtam. Itt szeretném megjegyezni, hogy a jó érzékkel adagolt pátosz, az abszolút esélytelen helyzetben is az utolsó emberig küzdés és a tudatosan vállalt harcmezőn való elesés a gyengém. Nem tehetek róla, egyszerűen imádom az ilyen filmeket, ilyen jelenetsorokat. És Az utolsó szamurájnál jobban ezt a fílinget nem igazán sikerült elkapni. A rohírok túl sokan vannak és (a filmben legalábbis, mert a könyvben 6x jobb a Pelennor mezei csata) valószínűleg a túlvilági beszari banda nélkül is győznének. A spártaiak meg nem harcolnak, hanem mészárolnak, ezért nem is lehet igazán szorítani nekik, a végén meg gyorsan lenyilazzák őket aztán hello. De itt nagyon nem ez a módi dívik. Komolyan mondom elképesztően drukkoltam a szamurájoknak, pedig az agyam végig ott mormolta a fülembe, hogy ennek csak egyféleképpen lehet vége és mégis ott dobogott a szívem a torkomban. Amikor pedig előtolták a Gatling-lövegeket...
Cruise nagyot alakít, de a japán színészek még nála is emlékezetesebbet nyújtanak. Ken Watanabe minimál játéka remek, méltóságteljesség és tudás árad belőle, de egy vezér legyen is ilyen. A mellékszereplők is el lettek találva kezdve a kardvívás mesterétől Katsumoto fián át egészen az Algren őrzésére kirendelt testőr figurájáig. Ja és persze ne feledkezzünk meg az amerikai kollegákról sem. Billy Conolly kihozza, amit lehet rövidke szerepéből, Timothy Spall-nál jobbat meg nem is lehetett volna találni a kissé idegesítő író/fotós/tolmács szerepére (skalpolásról beszélős jelenet rulez).
Az utolsó szamuráj gyönyörű utazás egy letűnt korba és izgalmas kalandfilm bátor férfiakról akik örök értékek mellett szálltak síkra. Ha napjainkból néznél egy jól összerakott, csatákat és érzelmeket megfelelő arányban keverő történelmi hátterű filmet, akkor válaszd ezt. Sokkal jobban jársz, mint ha például a Tróját vennéd le a polcról, ahol nagyon el van túlozva a romantikus szál, itt meg nincs. 10/9.
