(van vajon HalfPécs fanpage?). Jó előjel, hogy ezúttal nem valami japán horror, amerikai újraértelmezésével kerültem szembe. Ez kérem, spanyolhonból került ki, akiknek már nem egy jó filmet köszönhetünk. Jót sejtet még, a plakáton elterpeszkedő Guillermo del Toro úriember neve. A mexikói rendezőúr ezúttal csak a produceri munkákat látta el, helyét Juan Antonio Bayona vette át, akinek ez első nagyjátékfilmje. Előtte videóklippeket rendezett, majd rövidfilmekkel zsebelt be díjakat. A filmet 14 kategóriában jelölték a Goya Awards-on, amiből hetet meg is nyert.No, a hatos már látatlanban megvan...

Pár múltbéli képsorral nyitunk. Az árvaház udvarán játszadoznak épp a gyerekek. Bent, az egyik nővér (vagy mi a pontos megnevezés) épp arról beszél, hogy mennyire fog neki hiányozni Laura, ki hamarosan új családot kap. 30 évvel később, Laura a régi otthonába költözik vissza és férjével azt tervezik, hogy felújítás után, ismét megnyitják az árvaház kapuit. Laura fia, Simon is egy örökbefogadott gyermek, ki betegsége mellett, képzeletbeli barátokkal játszadozik. Szülei természetesen nem tudják komolyan venni a fiút. A megnyitón vitába is keveredik vele Laura, majd egy pofon is elcsattan. Nem sokkal később, hűlt helyét találja fiának, majd egy, a fején krumpliszsákot viselő gyermek is megtámadja (a zsákos frodó) az aggódó anyukát. Hét hónappal később, Simonnak még mindig nincs nyoma...de Laura nem adja fel a keresést.

Többet badarság lenne elárulni, az egyébként remekül megírt történetről. Láttunk már korábban hasonló sztorit, de ezt elfeledteti velünk minden más tényező. A film atmoszférája hátborzongató hangulatot tud kelteni. Az óriási ház, melyből bármikor elmehetne Laura, minden egyes négyzetmétere klausztrofób érzést vált ki. Épp ezért fogunk végig feszülten figyelni, hogy mi lesz, mert az első 10-15 perc bár lassacskán telik el, ám mind fontos momentum, utána aztán nincs megállás a ragyogóan szép végkifejletig. Szép befejezés egy horrornál? Igen, sőt, nem csak a befejezés az, nyomasztó képsorai ellenére, az egész film egy szép mese. Nem fogunk sikítozni, vagy magunk alá esni, mert megijedni sem fogunk. Nem, itt félni fogunk. A gyermekhangok, a folyamatos dübörgések, lépések hangjai, mindehhez tökéletesen passzoló zenék és nagyon jól eltalált beállítások passzolnak. Nincsenek belek, literszámra sem folyik a vér, végtagok sem hullanak. Nincs őrült gyilkos sem. Csak egy játék van... de nem a Jigsaw féle.

Hála az égnek, spanyol cimboráink megmutatták, hogy lehet horrorfilmben (horror/dráma) is szerepet játszani, méghozzá jól. Belén Rueda, jól hozza a végletekig eltökélt, szerető anyát. Nagyon hiteles. A férje kissé egysíkú volt. A film nézése közben azt mondtam magamnak, hogy ide több ijesztős/félelmetes jelenet kellene. De nem. A kellő hangulat megteremtéséhez, pont jól van belőve a dolog. Engem még most is frusztrál. Nos, többet nem szeretnék, nem is nagyon tudnék mondani róla. Nagyon szép film, remek hangulattal, ami alatt kellően fogunk félni. Roppant kellemes meglepetés volt, a nem rég általam felkerült filmek után. Belekötni nem tudok semmibe, így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez kérem szépen 10/9.5. A hatos megvan....