Amikor több, mint fél éve elégedetten bólogattam a 'The Hurt Locker' stáblistája előtt görnyedve, konstatálva, hogy jó ég mekkora film ez, eszembe sem jutott, hogy felmerülhet a neve a most zajló díjszezon kapcsán, hogy egyáltalán bárminemű visszhangot generálhat e mostohán kezelt remekmű. Erre ott tartunk, hogy a rendező, Kathryn Bigelow (pl.: Point Break), volt férjének macskáival néz szembe az Oscaron. Persze, ha nincs Cameron, az írást taglaló film sincs, hiszen a Terminátor atyja beszélte rá az 58 éves hölgyet a film elkészítésére. És milyen jól tette.
Háborús témában már nehéz újat mutatni, jól lehet, a modern hadviselést még nem csontozták ki teljesen, de legjelesebb képviselőik (pl.: Black Hawk Down, Generation Kill, Over There) mellé megpróbálni felnőni reménytelen vállalkozásnak tűnhet, Bigelownak mégis sikerült, mindezt nem kontrázással - nagyobb bumm, több bumm -, hanem perspektívaváltással érte el, ami persze nem azt jelenti, hogy Amerika aktuális ellenségének bőrében tapasztaljuk meg a háborút - talán meg is lincselnék a készítőket az államok berkein belül -, csupán az amerikaiak által felállított preskripciókat hagyja figyelmen kívűl, látszólagos állásfoglalás nélkül tart bemutatót - olykor dokumentarista stílusban. Persze sablon akad, mint mindenhol, és kissé propaganda szagot is érezni, de ha a veséjébe látunk, rájövünk, hogy itt a csata nem is számít, a háború nem a harctéren zajlik, ebből adódóan meglepő lehet, hogy Bigelow nő létére, milyen jól festi le a hímet magát.
De mit sem ér a pszichológia ha a körítés érdektelen. Szerencsére nem az. A hímre dezignált főszereplő most debütál Irakban, mivel egy balul elsült akció során üresedés lett a bombaszakértői pozícióban. Az újonnan érkezett srác nincs a leváltást megváltásként váró osztag ínyére, ugyanis, míg ők protokoll szerint cselekednek és saját életük védelmét helyezik előtérbe, addig a bombásfiú a munkáját kívánja végezni. Robbanásokat precedál, ez mindennél fontosabb. Ha a védőfelszerelés akadályozza a kényelmes munkában, hát leveszi, ha tiszta célponttá válik az utcán, leszarja. Egészen addig amíg a bomba működőképes. Könnyen lehetne őrültnek nevezni, főleg, hogy őt is várja otthon egy asszony és gyermeke, normális élete lehetne, de ő függő lett. Azt csinálja amiben jó, meglelte létének értelmét, egy ideál.
Bigelow Irakja kemény, idegörlő, életszagú és (ahogy azt nevesebb színészek, kik most csak epizodisták segítségével ábrázolja,) nem válogat. Rámutat, hogy a jenkik kreálta szolidáris obsessiohalmaz nem alaptalan, nem tudhatod, hogy melyik iraki akar cafatokra szedni, hogy melyik van okkal azon a háztetőn és melyik a pusztán kiváncsi természetű. Bigelow sztorija epizodikus jellegű, küldetésről haladunk küldetésre, apróbb intermezzókkal megszakítva, de minden jelenetsor szignifikáns tartalmú, hogy a főhős érthetőbb legyen - aki egyébként a rendezőnő jól bejáratott karaktere. Üresjárat nemigen van, az akciójelenetek roppant feszültek, a némán, hosszas perceken át tartó mesterlövészpárbajnál kiszakadna szívünk, vagy amikor hőseink a sok ugyanolyan civilt pásztázzák potencionális terroristától tartva, az adrenalin lefolyik a vászonról. Főhősünk mellett a mellékszereplők csak egydimenziós segédekként létezhetnek, de ez megbocsátható az, egyszer csúnyán félresikló, de remek monológokkal, dailógusokkal tarkított forgatókönyvnek (mely valós élményekből táplálkozik).
Ahogy mindenki, a főszereplő (aki eredetileg Colin Farrell lett volna) is csak a helyét keresi. Külön megmosolyogtató, de egyben nem túl kellemes jelenet az is, mikor hősünkben, kinek másodpercek törtrésze alatt kell meghoznia életmentő döntéseket, amolyan kognitív disszonancia lép fel hazatértekor. Ahhoz, hogy ezt átérezzük, nagyban segít Jeremy Renner teljesítménye, aki emberfelettit alkot a retrohím (igen, sajnos egyre inkább retro állapot) megformálójaként. A mellékszereplők is jól játszanak, amennyire a szkript engedi persze. Az operatőr munkája,a zene, minden klappol Bigelow filmjében ahhoz, hogy kijelenthessük, az egyik legjobb háborús filmmel van dolgunk. Mindezt 11 millió dollárból, ls viszonylag kevésnek mondható elhasznált ólommennyiség mellett. Végezetül, Bigelow nem foglal állást, nem is ez a célja, de ha már itt tartunk, gondoljunk bele. Az irakiak a megszállók ellen küzdenek. 10/9.5
