A hercegnő és a béka, avagy Disney-ék szerintem mindenki által várt visszatérése, a kormány elfordítása saját klasszikusaik felé, talán egy új reneszánsz kezdete. Satöbbi. Mindez sikerülhetett is volna, ha egy kicsivel nagyobb erőfeszítéseket tesznek. Tévednék, vagy ezek tényleg azt hitték (itt jön a vicces rész), hogy a 2D önmagában elég lesz a tömegből való kiemelkedéshez, a sikerhez?
Mert sajnos amit kapunk, az egy csodaszép báli ruhába öltöztetett próbababa. Távolról öröm ránézni, de közelebb lépve, esetleg hozzászólva rögtön kiderül, hogy hangosan kong az ürességtől. A látvány csillagos ötös, egyértelműen több ilyen rajzfilm kellene. De sajnos nem egyedül a rajzok kétdimenziósak. Karakterek nincsenek, a cselekmény tovább és tovább szenvedéséhez pedig rendszeresen erőszakra, légből kapott ostobaságokra van szükség (Avatar feeling?). Sok dolog tipikusan időhúzásként kerülhetett egyáltalán a fazékba, így például nem kevés dalbetét. Amik általánosságban véve tökéletes leképezései az egész filmnek. Gyönyörűek, és van jó pár kreatív, sőt vicces pillanatuk is, de aztán azonnal tönkrevágják a lendületet és hangulatot valami teljesen felesleges, olcsó húzással (pont, mint Pixarék az Up-ot, a beszélő kutyákkal meg társaikkal). Meg hát természetesen sokszor affektálós giccses is a pite. Frusztráló.
Bárcsak több életet leheltek volna a figurákba, bárcsak meg tudtam volna kedvelni legalább az egyikőjüket, vagy a gonosznak lett volna súlya és jelenléte. De nem, a film inkább elcsépelt dizni kliséket puffogtat, biztonsági játékot játszik. Csak erre a kevesebb hájpnak és technikai tobzódásnak köszönhetően Mickey egérék rá is fizettek, ellentétben a királykék pokáhontászokkal. Pedig kellett volna a siker, és csak remélni lehet, hogy jönnek még hagyományosan rajzolt mesék. Akkor pedig lesz ez még jobb is. Újra.
A hercegnő és a béka viszont csak egy 10/5-re elég. Nem tudott magával ragadni, sokszor inkább idegesített.
