MA 21:40-TŐL A DUNA TV MŰSORÁN
Ez a 2004-es kínai wuxia lett július hónap nagy meglepetése és egyben a hónap filmélménye is (2008), szóval már ideje volt, hogy végre írjak róla. A repülő tőrök klánja szinte teljesen ugyanolyan, mint a Tigris és Sárkány, csak annál szerintem jóval jobb.
A történet a VII. századbeli feudális Kínában játszódik, ahol a császár épp tehetetlen, alkalmatlan az uralkodásra, romlott és korrupt kormánya ténykedése lázadásokat szít országszerte. Ebben a légkörben alakul meg egy titkos szervezet, a Repülő tőrök klánja. Tagjai egyfajta korai Robin Hood módjára kifosztják a gazdagokat, a rabolt értékeket pedig szétosztják a szegények között. Ennyit kábé elmondanak nekünk a film elején is, a cselekményről többet én sem szeretnék elárulni, mert izgalmas, mondhatni fordulatos.
Zhao Xiaoding operatőrt nem véletlenül jelölték Oscarra. A harci jelenetek fényképezése is zseniális, de amikor a kamera eltávolodik hőseinkről, akkor olyan gyönyörű tájak tárulnak a kedves nézők elé, amit bizony igen ritkán lehet látni. Hiába na, a természetnél jobb díszlet nem létezik. A színek tobzódnak, olyan sok árnyalatúak és élettelteliek, hogy majd' lefolynak a vászonról (monitorról). Ilyen zöld zöldet én még sose láttam mozgóképen. Muszáj tovább folytatnom a dicshimnuszt és kitérnem a végletekig kidolgozott kosztümökre és belső díszletekre, ezek megfigyelésére a legjobb lehetőség a Bazsarózsa pavilonban zajló események közben nyílik a legjobb lehetőség.
A tradícionális repülős-drótokon rángatós technika és a modern trükkök tökéletes elegyével találkozhatunk az állejtős, Tigris és Sárkány-t simán felülmúló harci jelenetek során. Szereplőink olyan szinten dobálják a tőröket, ahogy a Wanted hősei csavarják a golyókat. Egyszóval a látvány csodaszép, csak győzzétek nézni.
A film legnagyobb erénye a látványvilág mellett színészeink magával ragadó, végig hiteles produkciója. Alkotásunk ugyanis inkább romantikus dráma, amely a keletieknek nálunk sokkal többet jelentő kötelesség, és az ezzel szembeszegülő szerelem összecsapását és az ebből eredő elkerülhetetlen tragédiát helyezi a valódi középpontba a kardozós-tőrös balhék helyett. Takeshi Kaneshiro, Andy Lau és a gyönyörű Ziyi Zhang játékának és magának hangulatnak, az ezt megalapozó aláfestő zenéknek köszönhetően a mű sikeresen kerüli el a drámábóból/romantikázásból giccsbe hajlást. Én legalábbis minden szót elhittem, ami karaktereink száját elhagyta, valamint a tettek motivációi is kellően felépítettek.
Igazi élmény volt látni ezt a filmet, ezért gyorsan megnéztem másodjára is. Nektek is ezt javaslom. Ja még valami, aki otthon van a hasonló stílusú filmek világában, az legyen szíves ajánlani nekem párat. Köszi. A pontszám meg egy erős 10/9.
(a bejegyzés 2008. 08. 01-én íródott)
