ÁPDÉT: MOST MEGY A FILM+ MŰSORÁN !!! KI NE HAGYJÁTOK !
Újabb remekművel sikerült gyarapítani, és egyben minőségileg is egy magasabb szintre emelni mozgóképes tapasztalatomat. A jeti bosszúja egy politikailag teljesen korrekt, megnyugtatóan és agyzsibbasztóan közhelyes ZS kategóriás szörnyfilm, amit nem lehet elégszer leállítani-visszatekerni és újra, még az előzőnél is kétszer harsányabban kiröhögni.
Az alapsztori szerint egy egyetemi focicsapat repülőgépe lezuhan a Himalájában. A csapatkapitány valószínűleg különösen durván beverhette a fejét a szárnyak nélküli snowboardozás közepette, mert beképzelt kis egoista köcsögből hirtelenjében felelősségteljes és csibéire gondosan vigyázó tyúkanyó válik belőle. Amire mondjuk szüksége is van az IQ fighter bandának, akik a fekete dobozban keresnek (és a film készítőit is minősítve, találnak!!!) jelzőfényt. Hamarosan azonban kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy nincs elég kötött pulcsijuk, na meg, hogy három sportszelettel kéne kihúzniuk a mentőcsapatok érkeztéig. Aki kitalálja, hogy mivel/kivel gyűlik meg focistáink baja, az tovább olvashat!
A filmbéli három ujjú (!!!) majomban, a.k.a jetiben az a legjobb, hogy a dramaturgia fürdős kurvája. Amikor úgy hozza az élet a forgatókönyv, akkor alig cammog gyorsabban, mint ahogyan menő gyerekek hajtják a szekeret a siófoki Aranyparton július közepén, máskor pedig nagyobbakat ugrik és sebesebben fut, mint a Hihetetlen Hulk. A jeti külsőre amúgy egy rongyos Chewbacca imitátor és egy uruk-hai nászából születhetett, de végülis még ez a jelmez a film legerősebb pontja. Amikor pedig animálva ijesztegeti a hegyekben rekedt sztárcsapatot, akkor megvalósítása épphogy csak pár szinttel megy a Kis Fuck-level fölé.
Nagy szívfájdalmamra az igazi adok-kapok csak a film vége előtt húsz perccel startol, de innentől kezdve szörnyünket felgyújtják, becsapdázzák, majd jól betakarják egy természetfilmből ollózott lavinával, továbbá szitává lövik, de amikor még ettől sem képes feldobni hatvan valahányas tappancsát, akkor még a CSK is ölre megy vele. Nem, ez nem vicc.
Eme műalkotás magabiztosan építgeti klisékből emelt tetris piramisát, de itt nem tűnnek ám el a sorok, a színészi játéknak nem, a ripacskodásnak viszont annál inkább teret enged, ebben pedig az olcsó Caspar Van Dien utánzatnak is kevés alfahímünk viszi a pálmát. Azt már fel se vesszük hogy a mentőcsapat kettő egész főből áll, szereplőink egy mondaton belül elkövetett n-szeres ellentmondásba keveredései, a himalájai tapsi fülesek, és az a tény, hogy a hegyimentő duó távcsőnyi távolságban megáll a szerencsétlenektől pedig kellemes kacarászással töltik majd meg tévézős szobánkat. A pontszám természetesen 10/1.