Számomra lekövethetetlen vonalon halad mostanság a hollywoodi filmkészítők körében már egy ideje tomboló retro láz. Sokszor érthetetlen, hogy miért nyúlnak vissza olyan filmekhez vagy témákhoz, amelyekről szinte elképzelhetetlen, hogy nagyot üssenek 2009-ben. A Law Abiding Citizen a sztárzsaru (oké, itt nem pont zsaru, de nagyjából) vs. criminal mastermind tematikáját próbálja meg újrafeldolgozni, több-kevesebb sikerrel.
A sztori szerint Clyde Shelton (Gerard Butler) családját a szeme láttára lemészárolják, miközben ő szúrt sebtől tehetetlenül vergődik a saját házának előterében. Az ügyész (Jamie Foxx) vádalkut köt az egyik tettessel, így azt hamar szabadlábra eresztik, míg társát is csak tíz évvel később végzik ki. Clyde barátunk eme igazságtalanságot látván úgy dönt, hogy ő megmutatja a világnak, hogy mennyire rossz és hibás az igazságszolgáltatás rendszere. Gondosan kitervelve, a kivégzés napján kegyetlenül végez mindkét bűnözővel, majd gyakorlatilag elfogatja magát a rendőrséggel. Mivel az évek során ipari mennyiségű jogi könyvet betankolt magába, jól tudja, hogy bizonyítékok hiányában nem fogják elítélni. A tárgyalóteremben minden jogi kiskaput kijátszik, majd mikor ovadék ellenében majdnem elengedik a bíró arcába vágja, hogy mennyire nevetséges, hogy hajszál híján szabadon engedték őt, egy kettős gyilkosság nyilvánvaló elkövetőjét. Ezek után természetesen elutasítják az óvadékot, de míg Clyde a rácsok mögött várja az ítéletet, valaki szisztematikusan elkezdi kivégezni az igazságszolgáltatás (főhősünk számára) legunszimpatikusabb figuráit...
A film legerősebb pontja egyértelműen a kúlság, amely a tárgyalótermes jelenetnél, illetve a főhős börtönből irányított / végrehajtott gyilkosságainál tetőzik. Ameddig (egyszerűsége ellenére) jól meg van írva a film, addig Butler tökéletesen hozza a precíz, okos, minden eshetőségre felkészült bábjátékos übercool karakterét, aki egy kényelmes matracért, egy finom ebédért, vagy az iPodjáért cserébe képes emberéleteket megkímélni. Az "akció"jelenetek kellően sokkolóak, összességében igazán jó élmény nézni, ahogy a kisember játszik a rendőrséggel. Ez az egész felállás még egy átlagos befejezéssel is bőven elbírt volna egy filmet, de...
...sajnálatos módon a film utolsó harmadára az addig tökéletesen működő koncepció alól elég keményen kicsúszik a talaj (úgy látszik a lezárás kényszere túl nagy falatnak bizonyult a készítők számára). Az alapvető szerepkörök a film végére olyan szinten felborulnak, hogy csak kamillázunk a logikátlannál logikátlanabb jeleneteket bámulva. Ezen felül a befejezés jelen állapotában teljesen légből kapottnak tűnik - biztos vagyok benne, hogy jópár átvezető szín ki lett hagyva a mozis vágásból.
Ha már így belemelegedtem a film szapulásába: Eredetileg ugye a családjáért és az igazságért küzdő Clyde-nak kellene szurkolnunk, viszont ő félútra teljesen elfelejti a cékitűzését és a karaktere átcsap valami mániákus mészárosba, aki maga se tudja miért harcol már (ezt az egész változást nem lehet szándékosnak vélni egyszerűen). Vele szemben a kék sarokban az ügyész gondolatait / érzéseit nagyjából végig lehetetlen lekövetni, és Foxx performanszán is abszolút látszik, hogy ő sem találja igazán karaktert.
Nem mondanám azt, hogy kár volt ilyen színészeket pazarolni erre a filmre, de egy újravágás mindenképpen sokat segíthetne (-hetett volna) az összképen. És talán tényleg nem kellett volna több, hogy a Law Abiding Citizen egy egészen jó (bár a végletekig egyszerű formulára alapozó) film legyen. Félreértés ne essék: még így is igazán jól szórakoztam a száztíz perces játékidő nagy részében, de jelenlegi állapotában ez a film nem jobb egy hat és felesnél.
A Szemtől Szemben trónja továbbra sem inog meg... :)
