Egy elsőfilmes rendező és saját háza, egy kamera, egy hét forgatási idő, tizenötezer dollár és megdől a legnagyobb profitot termelő film rekordja, melyet éppen a Paranormal Activity-t ihlető, tizedik születésnapját ünneplő előd, az Ideglelés tartott ezidáig. Hosszú utat tett meg az alkotás a filmszínházak vetítőterméig, a "Demand It" kampányon múlott minden, melynek lényege annyi volt, hogy 1 millió felhasználó követelése kellett a "nagyszínpadhoz". Két évvel elkészülte után bemutatták, és máris az évtized legjobb/legfélelmetesebb horroraként emlegetik óperencián innen s túl. Hát...
A rendező, Oren Peli egyébként jó húzások sorát követte el, így igazán tehetségesnek kellett volna lennie, hogy a végeredmény totális kudarcnak minősüljön. A sztori egy fiatal párra fókuszál, Micah és Katie (a színészek valódi nevükön futnak) nemrég költözött össze, s mint kiderül, a lányt egy démon/szellem/valamiféle entitás kísérti évek óta. Micah kamerát ragad, hogy bizonyítékot találjon erre, fel is állít egy álványt hálószobájukban, így másnap reggel mindenről tudni fognak, hogy mi történt miközben aludtak.
A "nagyobb a füstje, mint a lángja" kifejezést egy-az-egyben a Paranormal Activity helyzetére találták ki annó (és van egy megérzésem, hogy az Avatarra). Mert, bár minden eleme működik a filmnek, a láthatatlan gonosz, a first person nézet, az egyre jobban fokozódó dráma - mert egy ilyen szituáció a kapcsolatoknak sem tesz jót -, mind hatással van a nézőre, a szereplőkkel is szimpatizálunk, olykor meg is ijedünk, de, főleg az előzetes híresztelésekhez képest, jóval többet vártunk. Ha valóban ez az évtized legjobbja zsáneren belül, akkor elég gyenge periódust tudhatunk magunk mögött.
Ha maga a forgatókönyv nem is eredeti, de originál ötleteket tapasztalhatunk. A legjobb az egészben, hogy Peli minden téren a realitás berkein belül próbált maradni, amennyire ez filmen lehetséges. Hőseink hétköznapi emberek, nálunk nem különbek - így, főleg az ezoterikára és hasonló dolgokra fogékonyak, könnyen átérezhetik szereplőink sorsát, és jobban belegondolva a belemagyarázható mondandót bármiféle természetfeletti lény nélkül kifejezné a produktum. Olykor az eseményekről is lemaradunk, hisz ha szerettünk sikoltozására leszünk figyelmesek, előfordul, hogy nem a kameráért nyúlunk elsőre. A hanghatások tökéletesek, és maga a megteremtett atmoszféra is félelmetes, pedig egy családi házról beszélünk csupán.
Úgy érzem Peli többet akart, mint amennyit valóban tud, két, valóban rettegésre okot adó jelenetsor még nem a világ, mintha egy félmaroknyi jónak hitt ijesztéssel vágott volna neki a készítésnek, így aztán a másfélóra első 30-40 percében gyakorlatilag semmi érdemleges nem történik. Igaz, utána felpörög a tempó rendesen, de a szkriptben található hibáknak hála dekadens folyamat vezet a fináléig, amiből mellesleg három is készült. És még utoljára megjjegyezném, hogy mennyire rosszul tette Peli, hogy mindenáron elakarta törölni a pszeudo látszatát is. Majd talán a folytatás kiérdemli a Paranormal Activity-t éljenző véleményeket, mindenesetre Peli jó úton halad... ez is bőven fogyasztható és kiemelkedő, a hálivúdi horror kínálatát tekintve, de nem lehet több, mint egy erős 10/5.5
