A post szerzője INMFC, itt találtok tőle még sokkal több írást.

A für elise felcsendülése a hangfalakból egy megszokott napon a vizsga végét jelentené, de ez nem az a szokványos nap lesz annyit jó előre elárulhatok, kérem szépen. Itt és most, más jelentéssel fog bírni, sokkal, de sokkal rosszabbal. Harc kezdődik, de nem egymás ellen, hanem egymásért harcolnak a diákok. Versenyt futnak az idővel, ahol egy-egy jó feladat nem pontokat, hanem életeket menthet meg akár, többek között. A kirakós játék tehát kezdetét veszi, a szabályok pedig egyszerűek: egy rossz eredmény egy diák életébe kerül. Kiút és menekvés nincs, míg az a valaki a vonal túlsó végén szemmel láthatóan tartja a szavát, de könyörtelenül. Egyszerre kérdések tömkelege fordul meg a gyerekek fejében. Vajon miért pont mi? Miért pont most? Ki lehet ez, s mit akarhat? Ki lesz a következő? Lehet, hogy éppen te…

Kinek kell ma már a jó jegy? Az is elég, ha túl vagyunk egy-egy dolin, vagy ha túlélünk egy-egy nehéz vizsgát. Nem igaz? Nem számít a jegy, csak az, hogy görbüljön, csak az hogy, meglegyen. Természetesen azért vannak, akiknek ez sokkal többet jelent, sokkal többet az átlagnál. S ők tényleg minden meg is tesznek ezért. Robotolnak, nem ismernek lehethetetlent, tanulnak az utolsó leheletig, kifulladásig. Mert azért egy szép vizsga, eredmény, bizonyítvány a szülőknek is jobban tetszik éppenséggel. Dicsekedhetnek vele a másiknak, a szomszédnak, mindenkinek, mindenhol. Ez sokat jelent, jelenthetett akár…

A koreai első filmes brigád nem bízott semmi véletlenre, ez messziről látszik. Szemmel láthatóan körbenéztek a műfaj katalógus fiókjában, majd amit ott kibogarásztak releváns találatokként, azokat jól összegyúrva, összedolgozva készítették el ezt a Death Bell-t. S igen, ez már előrevetíti azt, hogy az újdonság varázsa, az új keletűség szellője, azért ebben az esetben sem csapott arcul. De mégis van benne más, ami miatt nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni mellette. Hisz, Korea azért a saját képére formálta az innen-onnan összelopkodott történetet, szálakat, ez nem vitás. Valamint az se, hogy nem követi el a tipikus hibákat éppen. Nem megy át értelmetlen gyilkoba, nem is drámázzák túl, nem is laposodik el igazán, hanem mindvégig fenntartja az érdeklődés piciny fokát. Ez nem konstans, írjuk is ezt fel az első darab számlájára, de azért a húsz percre elnyúlt kezdés már erősen fejvakarós élmény tud lenni sokunk számára.

Az első képkockákban tehát semmi lényeges nem történik, semmi az égvilágon, mármint amit a néző megkövetel(ne) éppen egy ilyen ,űfajú mozitól. No izgalom, no vér (just a little) hanem éppen ellenkezőleg a fiatalok, tinik mindennapjait láthatjuk, ahogy hülyülnek, buliznak akár. Ezt nevezzük szaknyelven a megismerési, feltérképezési folyamatnak, amikor megismerjük az áldozatokat, azokat karaktereket, akiket majd később is biztosan látni fogunk. Izgulni értük a legjobb esetben. Egy szó mint száz, a sablonosnak titulálható kezdés azért nem vészes annyira, megállja a helyét, van benne mosolyfaktor is, ami aztán persze az arcunkra fagy, ahogy azt kell. Pontosan akkor, s attól kedve datálható mindez, amikor is a külön időpontra behívott top diákok, vizsgázás közben észreveszik, megpillantják a tévében, az egyik társukat, amint az üvegkabinba bezárva kiált segítségért. Majd a kabin megtelik vízzel, s meghal, a többi tehetetlen diák szeme láttára, akik nem tudták az első kérdésre választ. De itt a következő, a második…

Szó se róla, a Death Bell elég sawosra vette a figurát. Az egyszerű képletet meglovagolva állítja a kétségbeesett, alaposan megfélemlített személyeket, jelen esetünkben a diákokat rejtvények, feladatok megoldása elé. Ha pedig ezt nem vagy hibásan teljesítik, végzik el, akkor bizony egy korábban elrabolt társuk kínok közepette fog meghalni. S igazán ezek a kínzó percek emlékeztettek leginkább a fentebb említett franchise alapsztorira, ötletre. Van itt üvegkabinban vizet engedéses, de higgyétek el, van ennél sokkal rosszabb is, amit nem említenék, s amit meg akarok hagyni nektek a nézésre címszó alatt. De az biztos, hogy ezek azért elég keményre sikeredtek, simán fel is veszik a harcot, bármely ilyen jellegű, típusú társával. Meg is adja az alaphangulatot rendesen, egy elég kellemetlen atmoszférát teremt az állandó sikoltozással, muzsikával, és help me-kel. S akkor még a fényekkel is játszva tud dobni mindezen, elég csak gondolni itt a kollégiumban történtekre.

Azt a 20 percet leszámítva, volt színtiszta 1 óra, amikor az történik, amire leginkább vágyunk, s akarunk látni egy slasher keretében. Jól összerakott, kidolgozott, azért működőképes mozi, ami nem felejt el fordulatokat, s újabb és újabb eseményeket kihagyni. Valamint nem csak a félelemnek és a vérnek van szerepe ez esetben, hanem a történetnek is. Aki ismer, az tudja, hogy az értelmetlen vagdosást nem igen részesítem előnyben, sokkal inkább az épkézláb sztorival, szkirpttel a háta mögött megáldott filmek azok, amelyek nekem valók. Persze ilyenkor is érezhető az egy kaptafára való sablonrendszer, de mindig lehet azért újat mutatni, valami újjal előrukkolni, ahogy azt éppen a Death Bell itt szépen megtette, megcselekedte, nekünk. Az utolsó fél órát emelném ki igazán, ami felteszi a pontot az i-re a szememben. Majdnem olyan volt ez, ami miatt, láttán képes is lennék megbocsátani annak az első picit túl hosszúra nyúlt kezdésnek, húszasnak. Amiért nem tehetem meg, az a közbe-közbe bezavaró klisé dolgok, vagy olyan pillanatok, amikor már nem tud tovább ott tartani a diákok között. Kienged, majd azért visszatalál a helyes útra, s mindig előhúz valami újat, váratlant a zsebből.

Summa Summarum a Death Bell azért nem okoz csalódást. A pakliban azért mégis benne van ilyenkor, s az is játszik, hogy a direktor úr (aki egyben írója is volt ennek) első komolyabb megmérettetése volt ez a darab a nagy s hatalmas filmpiacán, ami szó-szó nem is sikerült annyira rosszul. Bár az is igaz, hogy nem akart nagyon már az első lépcsőn elbukni, ezért tutira ment, amit aztán legalább megfejelt ilyen kellemetlen pillanatokkal, meg azzal az igencsak jóra sikeredett befejezéssel. Különösképpen meglepő még a stáblista lepergésekor látható momentumok, amelyekért már megérte megnézni a mozit - azt mondom, de nem árulkodok inkább tovább. 10/7