Megérkezett volna az év vígjátéka? Már a kérdés feltevése is túlzásnak tűnhet a Gergely-naptárban jól otthon levőknek, viszont azok számára semmiképpen sem, akik figyelemmel követik a mostanában pénztárcánkat betámadó, időnket elrabló igénytelen rom-com szennyek (számomra látatlanban, trailer alapján ide sorolandó a Nász-ajánlat és az Excsajok szelleme), valamint a paródia műfaját leköpdöső, megszégyenítő fertelmek áradatát (a Friedberg-Seltzer csodadúó termékei). A Másnaposok viszont már csípőből veri ezeket, hiszen van egy nagyszerű karakterekkel teletűzdelt, ötletes és kibaszottul vicces scriptje.
Mindenki meg akart már halni legalább egyszer azon a bizonyos másnapon. Tehát van róla fogalmunk, hogy milyen állapotban ébredhetnek hőseink egyikőjük legénybúcsúja után. De nekik nincs idejük gyógysöröket kortyolgatni vagy a náluk aktuálisan bevált recepttel regenerálódni, hiszen a leendő vőlegényt elnyelte Vegas a föld, ők meg nem sokra, de inkább lófaszra sem emlékeznek. Ezzel pedig egy két napos non-stop hajsza veszi kezdetét az emlékek és a haver után.
Hihetetlen, de az alkotók képesek tartani az öngyilkosnak tűnő tempót, és folyamatosan lekötni a figyelmünket újabb és újabb ötletekkel, hogy mik meg nem történtek a Marcipánba világ játszóterén az ereszd el a hajamat fergeteg partin. A szerkezet hibátlan: magából a buliból egy percet sem látunk, csak az eredménnyel szembesülünk, és folyamatosan tudjuk meg a részleteket szereplőinkkel egyidőben. Akik remekül megrajzoltak, hiszen még a legkisebb mellékarcok is emlékezeteset tudnak nyújtani pár perces rivaldafénybe kerülésük során. A soundtrack szintén javítja az amúgy is baba összképet. Felesleges is lenne túlragozni, poénokat sorozatgyilkolni, húzás a moziba ebben a kikúrt özönvízes időben bő másfél órára semmi másra sem gondolni, csak nevetni, ameddig a rekeszizmod bírja. Sírva röhögős 10/9-es élmény.
