Újabb hőhullám, újabb háború, s máris levonhatjuk a következtetést, hogy valahol egy ragadozó kergeti áldozatait (katasztrófa-turizmus? esetleg szafari?). Persze még ebben a műfajban sem lehetséges kétszer ugyanazt lelőni, ezért teljesen lecserélt gárda kergetőzik Los Angelesben. Először is ott van Danny „túl öreg vagyok hozzá” Glover által megformált Mike Harrigan, ki még ekkor is kitűnően fest a balhés rendőr szerepében, s most még társra sincsen szüksége, aki felpiszkálná egy-két meggondolatlan tettre.
Aztán ott van a két banda, akik az LA feletti hatalomért lövik szét az egész várost, mert ugye a drog és a belőle befolyó pénz mindent megér. Meg a maroknyi rendőr, kik első ránézésre hullazsákra teremtek, illetve az a maroknyi szövetségi ügynök, hiszen valakiknek többet is kell tudniuk, mint az átlag halandónak, de az ő esélyeik sem tűnnek túl rózsásnak. A vadászunk (Kevin Peter Hall) így kedvére válogathat, s talán mondani sem kell, hogy áldozataiban nincs hiány.
Mint láthatjuk a film a jól bevált szisztémára építve – két banda, kik harcolnak, de közben egy harmadik fél a semmiből előlépve lesöpri őket a porondról –, bár kissé megcsavarva teremti meg a lehetőséget egy újabb vadászatra, hogy végül Harrigen és vele az emberiség kiérdemelje az idegenek tiszteletét. S mindezt újra pörgős, mindent lehengerlő tempóval, talán még több ólommal, s vérrel.
Mindezt pedig úgy, hogy az előzmények hibájából egy pillanatig sem tanul, hiszen ugyanazokon a hibákon vergődik keresztül (nagyon sztereotip karakterek, ötlettelen fényképezés, rendezés), hogy aztán mégis egy élvezetesebb mozit hozzon össze. Illetve időnként a figurák úgy mozgnak a táblán, hogy az már röhejes, de inkább hagyjuk a negatívumokat.
Talán egyeseknek szentségtörés lesz mindez, de igenis a Predator második része sokkal kellemesebb alkotás, mint Arni dzsungel kalandja, hiszen a távoli rokonságnak tekinthető városban Danny Glover olyat csillant – melyről azért tudjuk, hogy álmából felkeltve is képes –, ami önmagában elviszi a hátán az egész filmet.
Az pedig, hogy apró utalásokkal egy picit közelebb kerülünk a ragadozókhoz, s néhány finom szál megpendítésével egészen mélyre láthatunk a gondolkodásukba, s társadalmukba, már csak hab a tortán. Mint ahogy az űrhajóban felbukkanó koponyák is, melyek mint már tudjuk sok-sok újabb történetre és magyarázkodásra adnak okot (bár ne tették volna inkább).
Aki szerette az első részt, annak ez sem fog csalódást okozni, aki viszont tartalmasabb szórakozásra vágyik, az ne ezt vegye ki az esti videózáshoz. Bár igaz, hogy akciófilmek között talán kiemelkedő alkotás, de a rengeteg lehetőség közül, mely ott rejtőzik a sorok között egyet sem ragad meg, s így csupán egy újabb sci-fi akció, mely szórakoztat-szórakoztat, de nem képes túllépni saját árnyékán, pedig csak ha kicsit komolyabban gondolja, hogy itt nem az ember a főszereplő, de hát… Maradjunk inkább a jó pattogatott kukoricázásnál.
