The Punisher – Naked Kill
Forgatókönyv/Script: Jonathan Mayberry
Rajzolta/Inks: Laurence Campbell
Színvilág/Colors: Lee Loughridge
Szerkesztő/Editor: Axel Alonso

Punisher személyisége bájos…
Egyből amint megnyitjuk a képregényt bele is csap a közepébe. Népirtás, könyörgés majd halál. Ez a Megtorló stílusa. Ám történetileg kissé Sam Fisher érzést nyújt. Csak meghajlítva itt-ott. Bár ez most lényegtelen. Az biztos, hogy nem a 10-12 éves korosztálynak szánták ezt a részt. Frank ceruzával öl, és felveszi Rozsomák „karmait”. Kegyetlenül brutális, az egyszer biztos. Perverz rajzok, trágár beszéd. Nem csodálkoznék, ha az elején kinn lenne a +18, de legalább a +16.

Lényegében most sem szól másról, mint a szokványos Punisher (MAX) képregények. Akció, akció és realitás. Mivel nem egy harisnya, meg egy köpeny segítségével öldököl. A rajztechnika, meg vallom nem tetszik, de vitathatatlan, hogy ez a stílus tökéletes az alkotáshoz. Komor, kevésbé kidolgozott arcok, de a rémület erőteljes tükröződése.

The Punisher mindig is különcnek számított a Marvel birodalmában valamelyest, csak úgy mint néhány társa (Blade, Anita, stb.). Hisz nem annyira szuperhős, és mentsük meg a világot típus. Maga igazáért küzd, egyéni, de mégis jó célt szolgáló érdekei vannak. Sokkal inkább a felnőttebb korosztály számára gyártott „akciófilm”. Ha fel is tűnik benne egy-egy mutáns, vagy hasonló gézengúz, attól érdekes módón még nem lesz csodavilág. Valami ilyesmit lehetne csinálni még a sok másik számomra bugyuta hőssel. Egyéni véleményem, hogy Jonathan Marberry most nagyot alkotott.

Sőt…! Szerintem még akár többször is el lehetne olvasni a füzetet, hisz jó időtöltés mindenki számára, aki elszakadna a jóságos világmegmentőktől egy időre. Várhatjuk a következő számát, ennek a remélhetőleg továbbra is nagyszerűnek mutatkozó „tákolmánynak”.