A Winchester '73 két szempontból is első filmnek tekinthető. Egyrészt, és ez a fontosabb, ezen alkotás jelenti Anthony Mann rendező és James Stewart öt filmen keresztül tartó együttműködésének első állomását. Másrészt ez az első találkozásom a vadnyugaton egyik kedvenc színészemmel. Szóval az elvárások magasak voltak, de végülis a film könnyebben ugrotta át a lécet, mint Kobe az Aston Martint.

A csavaros, westernes átlagból messze kiemelkedő történet igazi cím- és főszereplője, valamint összekötő kapcsa a fent említett ismétlő fegyver. Az új karakterek általában először vele kerülnek kapcsolatba, és csak ezután találkoznak, és cserélnek ólmot egymással. A karakterábrázolás a film egyik, ha nem a legerősebb pontja. Pár jellemvonással, pár perc alatt megkedvelünk, illetve megutálunk válogatott pisztolyhősöket, igazi egyéniségeket. Ez természetesen nem kis mértékben köszönhető a  Jimmy Stewart által vezetett nagyszerű szereplőgárdának. Először furcsa volt őt nem öltöny-nyakkendőben látni, de aztán megbarátkoztam ezzel a másik oldalával is. Ő azért nem véletlenül minden idők egyik legnagyobbja. A női vonalat majdnem egyedül, de annál érzékiebben képviselő Shelly Winters például a Lolitából lehet ismerős, egy rövid szerep erejéig pedig a pályakezdő, szemtelenül fiatal Tony Curtis is feltűnik a színen. A negatív hősök közül a kissé őrült Waco Johnnie Dean-t megszemélyesítő Dan Duryea játéka tetszett a legjobban.

Hangulatos, szép képekkel megtámogatott, jól eljátszott, izgalmas bosszú-western méltó fináléval. Jöhet a többi Mann-Stewart mozi! 10/9.