Egy sajnálatosan ismeretlen gyöngyszemet szeretnék ma bemutatni nektek. Egy filmet, melynek címszereplőjét egy percig sem látjuk a vásznon monitoron.

Elwood P. Dowd (James Stewart) közismert, és mindenki által szeretett, kedélyes figura. Bár akik először találkoznak vele, azok közül sokaknak ez egyben az utolsó alkalom is, hiszen emberünknek van egy nem mindennapi barátja. Harvey ugyanis egy majd' két méter magas, legtöbbünk számára láthatatlan fehér nyúl. Elwood testvére és annak lánya azonban egyre nehezebben viseli a furcsa tekinteteket, és úgy nagy általánosságban magát a (képzelt?) humanoid tapsifülessel való együttélést. Ezért úgy határoznak, hogy Elwood-ot intézetbe adják. Ez a döntés azonban életük legkülönösebb, és legtanulságosabb éjszakájához vezet...

Henry Koster filmjére talán az lenne a legtalálóbb kifejezés, hogy Száll a kakukk fészkére könnyedebb és nem annyira szívfacsaró tálalásban. Hiszen a Harvey is arról szól, hogy a társadalom nem képes, és nem is szereti tolerálni a különbözni merést, a kreativitást, valamint az egyéniséget. Az azonban valószínűleg a korból is ered, hogy Koster alkotása inkább vígjáték komolyabb pillanatokkal, mint sem fordítva.
James Stewart ebben a komikusabb szerepben is képes maradandót alkotni, mondjuk ez annyira nem meglepő, hiszen én még csak közepesen sem láttam játszani soha egyik kedvenc színészemet. Azért azt meg kell jegyezni, hogy az ő, és a film legerősebb pillanatait sem a humoros beszólások, hanem éppen az elgondolkodtató monológok szállítják.

A régi filmek szerelmeseinek kötelező néznivaló, de bármely eléggé nyitott filmbarátnak jó szívvel ajánlható. Nézzétek meg, na. 10/9.