A Kockázatos üzlet c. film neve hallatán műfajának egyik legalapabb és legjobb darabjára kéne asszociálni mindannyiunknak. Kishazánkban azonban nem sokan látták még, de majd most én teszek ez ellen okosan, a magam szerény módján. Szóval stílszerűen azzal a filmmel kezdjük Tom Cruise hetünket, ami emberünket Hollywood legfényesebb csillagai közé lőtte, és nem mellesleg Golden Globe jelölést is hozott neki mindössze 21 évesen.
Joel (Tom Cruise) egy átlagos végzős gimnazista srác, aki egyszerre küzd a továbbtanulással, valamint a csajokkal, és mindkét területen elég bizonytalan. Azonban ölébe pottyan a lehetőség, hogy egy hétre belekóstolhasson a szabadságba, a nagybetűs Életbe, szülei ugyanis elutaznak, és ezzel egy szem fiuk kezébe adják a ház, illetve indirekte a papa Porschéjának kulcsait is. Ugyan megtiltják neki, hogy vezesse a gépcsodát, de hát őszintén: ki ne vinné el pár körre villogni? Rögtön az első este beindul az a láncreakció, ami a hősünk előtt álló 168 órát élete legmozgalmasabb és legélvezetesebb hét napjává és éjszakájává változtatja. Joel barátja ugyanis minden ellenkezést figyelmen kívül hagyva egy call girlt rendel a srácnak...
A tinivígjátékok a nyolcvanas években voltak a topon. Pont. Olyan időtálló klasszikusok születtek ekkor, mint a Változó világ, a Nulladik óra, a Meglógtam a Ferrarival vagy az Éretlenek. Ma is működő humorával, lazaságával, fordulatos, ötletes történetével, remek zenéivel és jól teljesítő színészeivel ebbe a sorba illeszkedik a Kockázatos üzlet is. A humoron ekkor még tényleg humort kellett érteni, nem a mai instant sikerrecept fingós-baszós altesti poénok egymás után dobálását (ebben különben a németek jeleskednek leginkább, ők nem csak rappelni, hanem tinivígjátékot készíteni sem tudnak). Ha két későbbi, de jóval ismertebb karakterrel kéne jellemeznem Joelt, akkor azt mondanám, hogy 20%-ban Jim, a pitésfiú és 80%-ban Ferris Bueller. John Hughes amúgy is sokat köszönhet ennek a filmnek, hiszen mind stílusban, mind a főszereplő jellemében erős befolyásoló hatással bírt az elkövetkező idők trendjére. Még egy összehasonlítást engedjetek meg (tényleg csak azért csinálom, hogy belőhessétek, és megnézzétek:). A film majdnem olyan feelgood, mint a Meglógtam a..., és a drámai pillanatokat még jobban is kezeli.
Tom Cruise nagyszerűen játszik, végig uralja a filmet, hiteles a félénk, bizonytalankodó szülők szemefénye gyerekként is, de igazán elemében ártatlanságát elvesztő és férfivá érő nagymenőként van. Ezek a mozdulatok pedig ma már kultnak számítanak. A gyönyörű call girl Lanát megformáló Rebecca De Mornay szintén remekel, nem játsza túl a szerepét, és mondtam már, hogy csodaszép? A film rosszfiúját a szinte felismerhetetlenül vékony és fiatal Joe Pantoliano alakítja, és szerencsére neki is jut pár emlékezetes duma.
Okos, vicces és főleg nagyon szórakoztató. Így elsőre 10/8.5, de valószínűleg minden nézéssel feljebb csúszik majd egy kicsit. Sometimes you just gotta say "What the Fuck".