Tegnap úgy döntöttem, időmből kifolyólag, megnézek egy filmet. Mivel ezen a héten elég gyér a kínálat az újdonságok között, be kellett vizsgálni az ,,én ezt meg akarom nézni” kategóriába eső Film Noir-t. Mivel itthon csak egyetlen moziban játsszák (Kossuth), egyetlen hét elteltével, már csak egy időpontban, el lehet képzelni, mennyire megéri itthon ilyen filmeket bemutatni a nagyközönség számára.

Savanyú szájízemnek véget vetve térjünk inkább a filmre. Mint a cím is sugallja, stílusát tekintve ez a mű a jó öreg  film noir egyik jeles képviselője. A Sin City képi világából elemelve, megtalálható a domináló piros szín, illetve sárga, bár kiegészül kék és más árnyalatokkal, de ezek csak minimális mértékben. A stílus ütőereje a fekete fehér színekkel válik azzá ami, ezért az egész filmet végigkíséri az említett páros. Egyáltalán nem tesz vele rosszat, bár nem voltam teljesen elégedett. Nem tudom, hogy a mozi vagy a készítők tehettek róla, de számomra a kontraszt már túl magas volt, néha homályosan láttam jeleneteket, volt, hogy nem, mivel az is előfordult. Nem tudom kinek a hibája lehetett ez a plusz effekt, talán ha kijön dvd-n, erre a titokra is fény derül.

Magával a sztorival elégedett voltam. Akadtak ugyan unalmas jelenetek, illetve az erőltetett képkockák is megtalálhatóak benne, de összességében egy jó és fordulatos sztorit kapunk a főszereplő monológjaival aláfestve. Röviden összefoglalva főhősünk véres homlokkal egy hulla mellett ébredve döbben rá, hogy lövése sincs arról, ki is néz vele farkasszemet egy tükrön keresztül. Nyomozni kezd, hátha a végére járva a dolgoknak az identitása is kiderül. A sztorit, kb. két mondatban össze lehet foglalni, de azért nem ennyire rossz a helyzet, egyáltalán nem egy pocsék alkotással állunk szemben, sőt néhol vicces jelenetek tanúi leszünk.

Eddig viszonylag pozitívan írtam a filmről, de mint mindennek, ennek is van egy sötét oldala, hogy a Star Warst is beleszőjem, avagy nem minden arany, ami fénylik. Kapunk egy viszonylag egyszerű sztorit jó fordulatokkal, de nagyon sok üresjárattal, sőt a készítőknek lehet tetszik, hogy a főszereplő minden 5 percbe megfektet egy nőt, de nekem nem jött be. Valahol elrontotta az egész filmet a folyamatos, ,,jajjj, mikor jöttél vissza?” monológok utáni ágy vagy éppen ami jött jelenet. Másik nagyobb probléma az egész filmmel, a különféle akciójelenetek, igaz, volt ami nagyon tetszett. Egy példát említve illetve kicsit sarkítva: az amnéziás férfi hirtelen megtanul lőni, avagy rájön, hogy tudja használni a kezét (nem rossz értelemben), elkezdődik a mesterlövész gyorskurzus, aminek a vége abban kimerül, hogy a főszereplő, mindenkit lelő, viszont őt senki.  Röviden összefoglalva az akciójelenetek nagyon nagy többségét megússza, körülötte pedig mindenki meghal, ahogy ez egy Van Damme filmben lenni szokott. Jelen pillanatban a 90-es évek egyik nagyobb akcióhőse nélkül. Még mindig nem lenne ezzel semmi baj, de a film közepétől kezdődően, nem értjük, hogy az ellenfél / ellenfelek hogyan kerültek oda olyan hirtelen, mialatt hősünk már a második kocsit cserélte le.

A végén annyit szeretnék még mondani, aki teheti, nézze meg. Nem annyira rossz, hogy ne érné meg azt, hogy jegyet váltsunk rá, főleg a mostani felhozatal mellett. Egy szó, mint száz, ülj be ha tudsz, és rájössz miről beszéltem. 10/6