A Brosnan-éra utáni első Bond mozi, a 2006-os Casino Royale általános kritikai sikernek örvendett, és többségében a nép is szerette. Én mondjuk annyira nem, de tagadhatatlan, hogy a készítők megugrották az elég magasra tett lécet, előlről kezdték a sztorit és átvezették Bondot a XXI. századba több, merőben új változtatással. Szereplők tűntek el és velük mentek a 007-estől eddig elválaszthatatlannak hitt high-tech kütyük is. A megközelítésmód realistább, megmagyarázósabb lett, szintén korunk igényeihez szabva. Lássuk, hogy hogyan sikerült a folytatás, mert ugye egy kísérlet nem kísérlet.
A csodálatos magyar címmel rendelkező Quantum csendje egy néhol már szinte követhetetlenül gyorsra vágott, elképesztően lendületes autós üldözéssel indít, mely azonnal székéhez szögezi a többséget, azokat pedig felébreszti, akik már fáradtak egy kicsit (éjfél utáni vetítésen voltam). Tehát rögtön egy in medias res adrenalinbombát robbantanak a képünkbe, én pedig reménykedni kezdek, jobban, mint eddig bármikor; ütős lesz ez. Bond meg sem áll, hamar beleveti magát egy újabb akciójelenetbe, ami azonban lebiggyesztette ajkaimat, melyek hang nélkül formálták meg a WTF!? kifejezést. Az egy dolog, hogy észrevehető, és ezzel azonnal minősített is a cgi használat, de miket tud már James? Kicsit a Die Hard 4-re és konkrétan John McClane félistenné tételére emlékeztet a dolog. A fekete leves azonban csak eme a képsorok után következett. Kicsit belassult a film, és a figurák kerültek előtérbe.
Ha a 21. Bond kalandban gyengék voltak a párbeszédek, a figuráknak pedig semmi mélysége sem volt, akkor itt azt mondhatjuk, hogy a dialógusok ótvar szarok, csak röhögni lehet rajtuk, a karakterek meg abszolút egydimenziós kirakatbábúk. Nem vagyok benne biztos, hogy nem-e direkt játszottak ennyire minősíthetetlen módon aktoraink, de inkább arra hajlok, hogy a gagyi forgató-, és szövegkönyv csak ennyi mozgásteret engedélyezett számukra. Ha a kedves készítők csak tizedannyi időt fordítottak volna a karakterábrázolásra, stílusos és humoros beszólások kiötlésére, mint tették azt a helyszínekről tájékoztató nagyon trendi, ilyen-olyan kiírásokra, már sokkal jobban jártunk volna. Alakítások ezáltal nincsenek, még a zseniális színésznő Judi Dench is csak szenved a vásznon. M-ből amúgy is egy tudatlan, tehetetlen háziasszony-óvónéni kombót kreáltak, Camille, az Olga Kurylenko (le sem vetkőztetik! de még csak nem is szekszelnek James-szel!! hát milyen Bond-film az ilyen???) által életre keltett gyévocska háttérsztorija akkora ezerszer látott klisé, mint ide az MI6 főhadiszállása, Daniel Craig pedig csak teszi a dolgát: bulldogszerű faarc fel, aztán üsd-vágd nem apád. A főgonosz megint egy kispályás senki, még annyira sem méltó Bondhoz, mint a kártyás gyerek két évvel ezelőttről.
Najó, szóval a szereplők felett újfent csak siránkozásra futja, nézzük egy kicsit tüzetesebben a lövöldözéseket, robbantásokat. Ilyen szavak szoktak elhangzani az új 007-es filmek kapcsán, hogy realisztikusabb megközelítés, minden lehetetlen kacat nélküli, lecsupaszítottabb ügynökösködés. Hát a nagy ló**szt. Rengetegen hasonlítják Őfelsége legfrissebb titkosügynökét Bourne-höz. Tény, hogy ezeknek van alapja, na de. Jason is csinált valószerűtlen dolgokat, sőt Bond is csinált már a Casino Royale-ban is, de ennyire messzire még soha se mentek. Ha azt mondjuk, hogy Brosnan-ért azért nem lehetett igazán izgulni, mert mindig ott lapult valami célszerszámként funkcionáló ketyere az oldalzsebében, ami szemvillantás alatt kihúzta a szarból, akkor Craig-ért meg azért nem rágjuk le a körmünket, mert ő egy szuperhős. Bizony. X métereket ugrál jobbra-balra-föl-le, repesz és tűzálló (a tüzes finálé viszont hatalmas olyan szempontból, hogy szinte az én szememet marta a füst), valamint még az sem kottyan meg neki, ha 30 méterre a földtől nyit ernyőt. Most ilyen fasságrengeteg minek kell? Úgyis mindenki csak röhög rajta, ez nem látványos, ez nem kúl. És visszakanyarodva egy kicsit a konkurens ügynökhöz. Jason-nek jól áll amit csinál, ez az ő stílusa. Nem értem igazából, hogy Bondnak miért kell ilyen pincsikutya módjára erőltetetten trendkövetőnek lennie. Van ő (azaz volt) olyan erős, hogy maradjon a saját, jól bevált módszereinél.
A Quantum csendje sok sebből vérzik, mert ugye ott valami nincs rendjén, ha a poénosnak szánt jelenetek alatt halál csönd van, de ahogy előtérbe kerülnek (ne adj Isten megszólalnak) a szereplők, kínos mocorgás és kacagás hallható. Több figyelmet a hiteles karakterábrázolásra, és kevesebb gagyimódra számítógép által generált hősködést! Alsó-középszar kategória, 10/4.
