Eme régi film meglepően jól ötvözi a sci-fi és horror elemeit még ma is. Mondom mindezt úgy, hogy 1982-es alkotásról van szó. Carpenter szereti maga írni a baljós szintetizátorral készített aláfestő zenéit, amelyek horrorfilmjei üldözős jeleneteinek elengedhetetlen kellékei (kivéve pont ezt, amelyet Ennio Morricone komponált, és rettentő hatásos lett). Ha belegondolok, hogy az Alien2 1986-os, akkor fel is merülhet a kérdés, menyi ötletet vettek át innen… Pláne, hogy egész kicsi koromban láttam, lehettem vagy 8-9 éves, így elég hatásos élmény volt. Persze azóta volt sok rémisztgetős alkotás, ami meglepően jó volt, de személy szerint, még mindig ez borzolta fel leginkább az idegrendszeremet.

Aki nem látta annak nem lövöm le a lényeget, így legyen elég ennyi sztori: Antarktisz, egy amerikai kutatóbázis. Lezuhan valamilyen dolog és üldöznek valamilyen dolgot… aztán lehet parázni. Carpenter e filmmel teljesen kiélte magát és ennek minden jele meg is figyelhető a filmben. Mindezt úgy, hogy mellőz mindenféle digitális technikát -akkor nem is volt túl sok- néha igencsak túlszárnyalja a napjainkban horrornak kikiáltott alkotásokat. Kurt Russell karizmatikus személyisége is egyik legjobb választás volt...
A film a jegyeladásokat tekintve nem minősült nagy sikernek; a rendező szerint ennek elsődleges oka, hogy a premierrel szinte egyidőben került sor az E.T. bemutatójára is, amelyben a földönkívüliekkel való kapcsolat bemutatása – az emberek számára könnyebben elfogadhatóan – optimista. Az egyes jelenetek vérességét abban az időben jó néhány kritikus túlzónak tartotta. Mindazonáltal a film időközben nagy megbecsülésre tett szert, rajongói vannak. Sokan kultfilmnek és a horror műfaj követendő példájának tartják

Szövegrészlet a filmből: „Ez a Dolog nem akar megmutatkozni, rejtőzni akar egy imitációban. Harcol, ha kell, de a nyílt színen sebezhető. Ha legyőz bennünket, nincs több ellensége. Nem marad senki, hogy megölje. Akkor győzött… 6 órán belül ideér a vihar. Meglátjuk majd, ki kicsoda.”