Képregényadaptáció? Vámpírok? Penge! Majdnem, csak más időben, más helyszínen és legvégül más felállásban. Barrow egy nagyon kicsi, alig lakott, mindentől távol eső település. Teljesen unalmas hely, de mégis megkapta a főszerepet, nem véletlenül. A sztori elején, mint kiderül, minden év ugyanazon hónapján a várost elnyeli a sötétség. Szerintem már mindenkinek leesett; tökéletes hely és időpont naptejjel bekent barátaink számára.

Rögtön egy állomásozó hajóra leszünk figyelmesek a fagyos Alaszka parjain, mit a delikvens érdekes ardkifejezéssel bámul. Ugrás egyet a térben, ahol egy párbeszéd szem- és fültanúi leszünk. Mint minden filmben, ide is kell egy szőke nő, bár kivételesen az okosak táborának neves képviselője, aki attól még nagyon idegesítő. A csevej végén kiderül, valamiért nem akar egy bizonyos Ebennel találkozni, de legfőképp el akar menni az utolsó repülővel Barrow-ból. Megint ugrunk egyet a következő helyszínre, ahol a szánhúzó kutyák valamilyen oknál fogva le lesznek szúrva, végezetül az összes mobiltelefon a tűz martalékává válik. A furcsa eseményeknek Sheriff Eben Olesont (Josh Hartnett) akar végére járni, három segítőjével,  Billy-el (Manu Bennett), öccsével és nagyanyjával, több-kevesebb sikerrel. Mikor már kezdenek rájönni ki és mi áll a háttérben, bemutatkozik a túl későn kapcsoltunk tábla... igen, ez az alapszituáció.

A sztori nem csavaros, de ebben a műfajban mondhatnám, még így is tökéletes. A későbbiekben persze számíthatunk még liternyi vérre, mivel ez a film tényleg dúskál a piros nedűben, viszont illik is hozzá. Ahogy lenni szokott, the show must go on, megindul a mészárlás, a menekülés, bujkálás, majd a sorsdöntő ,,csata”, avagy éljük túl ezt az 1 hónapot. Röviden tömören így tudnám összefoglalni az egészet.

Kétarcú, talán ez a legjobb szó az egész műre. A paráztatós jelenetek legtöbb esetben ütnek, sőt ránk telepszik a feszültség. Átérezzük a szereplők helyzetét, miként is válik az emberből vad, akire vadásznak. A legnagyobb pozitívuma az egész filmnek maga a zene. Bizonyos helyeken annyira eltalálták, hogy ilyet még nem hallottam. Nagyon ott van, ahogy a kamera is, bár utóbbi az akciójeleneteknél átmegy amatőrbe. Ellenben remekül szuperál mikor az emberi mimika bemutatására helyezik a készítők a hangsúlyt. Nagyon sok jelentnél, főleg a durvább képsoroknál ráközelítenek a szereplők arcára, láthatjuk, hogyan élik át ezt a borzadályt. A Legnagyobb fekete leves a befejezés, ami számomra összecsapott, sőt erőltetett, bár a záró képsor hatalmas... Érződik, kevés pénzből dolgoztak, a harci jelenetek nagyon bénák, igaz nem az a lényeg, de negatívumként felróható neki. Ami a legjobban idegesített azok a vámpírok hangja. Folyamatosan károgtak, mint valami varjúszerű lények, főleg a fő-fő vérszívó csaja. Ha az volt a készítők célja, hogy egy ritka ronda és idegesítő lényt dobjanak össze, akkor azt mondom sikerült. Számoltam a perceket az eltakarodásáig… Nem tökéletes, de nem is rossz, nekem nagyon bejött az egész, az apró hibáitól eltekintve…10/7