A cím arra vonatkozik, hogy a Sötét Lovag után nem volt olyan film, amit nagyon-nagyon vártam volna. Aminek megnéztem volna a trailerét 20x, minden infót érdeklődve vártam volna róla. Persze vártam bemutatókat, de csak olyan szinten, hogy majd ha itt lesz megnézzük. Aztán egy nem is olyan hirtelen elhatározással megvettem a Watchmen most megjelent első füzetét, ami az első négy fejezetet tartalmazza. Korábbról semmilyen képregényes tapasztalattal nem rendelkeztem, Garfield-ot kivéve persze (hatalmas fan voltam:). A műfajt magát ha nem is néztem le, de teljességgel közömbös volt a számomra. Na jó, egy kicsit le is néztem. De a geekblogot rendszeresen olvasgatva időről időre belefutottam a képregénykritikákba is. Lassan elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy be kéne vizsgálni valamelyiket. A Hush-t már majdnem megvettem, de ugyebár végül is nem Batman lett az első hős, akinek szövegbuborékos megmondásait olvashattam.

A Watchmen-univerzum valami elemi erővel szippantott magába. Egy ültő helyemben kivégeztem az egész füzetet, és már folytattam is volna tovább (tényleg, mikor jön a második kiadás?). A rajzok gyönyörűek és rengeteg információt tartalmaznak, szóval nem lehet és persze nem is érdemes gyorsan átsiklani fölöttük, a hősök tényleg igazi emberek, valós érzésekkel, vívódásokkal, hibákkal. Kedvenc karakterem Rorschach. A sztori elképesztően csavarosnak és több szálon futónak néz ki, a hangulat nagyon komor világvége feeling, a szövegek és történések elgondolkoztatóak, a társadalomkritika élesebb már nem is lehetne, zseniálisan megkreált alternatív Amerika ez. Pár napja pedig befutott egy nem gyengén odabaszós új képanyag is, és eddig szinte képkockáról képkockára filmre álmodottnak tűnik a cucc, nézzétek és ámuljatok. Jelenleg az általam legeslegjobban várt film, és ha valami stúdiók közötti torzsalkodás miatt nem mutatják be időben...