Börtönfilm, Val Kilmerrel. Tudom, hogy ez így nem igazán hangzik csalogatóan, de érdemes megnézni. A Felon ugyanis egy jó börtönfilm, Kilmer élete eddigi legjobb alaktíásával. Főszereplőnk  Wade Porter (Stephen Dorff), egy fiatal családapa, aki gyilkosságba keveredik. Az őket meglopni készülő betörőt egy baseball ütővel kiüldözi a házából, majd miután az fegyver előhúzását színleli, önvédelemből leüti. Mivel a rablónál valóban nem volt fegyver, és a gyilkosság már nem a házban, hanem közterületen történt, ezért Wade-et három év börtönbüntetésre ítélik gondatlanságból elkövetett emberölésért. 

 

Egy teljesen elképzelhető szituáció, amely aztán hihetetlenül elmérgesedik. A börtön falain belül ugyanis még egy ügyet varrnak hősünk nyakába, aki így az állami börtön legkeményebb részlegében köt ki, ahol a frissen áthelyezett, életfogytiglanra ítélt nagykutya, John Smith (Val Kilmer) cellatársa lesz.  A film a kettejük kapcsolatát, és a túlélésért folytatott harcát mutatja be a bandákkal telített börtönben. A családjától egyre inkább elszakadó, a börtön törvényeit kitanuló Porter karaktere annyira valódinak hat, hogy az valami félelmetes, Dorff nagyon hitelesen mutatja be a szereplő ”elvadulását”, ahogy egyre rosszabbra fordulnak körülötte a dolgok. A rablétet nehezen viselő Porterrel ellentétben Smith karaktere nyugodt, csendes, és a maga módján barátságos. Neki már nincs mit veszítenie, nincs miért harcolnia. Számomra pont e két szereplő közötti kontraszt tette igazán érdekessé a filmet. 

 

Kicsit ugyan lassan indul be a dolog, de a 10/7 jár, mivel rég láthattunk jó filmet a rácsok mögötti világról.

 

 

 

Három kisvárosi suhanc egy vadászpuskával ki akar rabolni egy békésen horgászó idős férfit, ám mivel  nála a lerobbant autójának a kulcsán kívül csak pár dollár van, ezért bosszúból lelövik a kutyáját. – Így kezdődik a Red című film története. Ez a (viszonylag) jelentéktelenebbnek tűnő cselekedet azonban események olyan lavináját indítja el, amely rémálommá változtatja mind a srácok, mind az öregúr életét. 

 

A Red egy csodálatos dráma-thriller egy olyan kiöregedett katonáról, aki (érthetően) nehezen dolgozza fel azt, hogy az utolsó lényt is elveszítette, aki jelentett számára valamit. Ennek ellenére ő nem akar bosszút, csak a fiúk indíttatását akarja megérteni – ezért nyomozásba is kezd. A helyi sheriff ugyan segítségére van, de a kölykök befolyásos szülei mindent megtesznek azért, hogy minél hamarabb eltussolják az ügyet, és elhallgattassák a férfit. 

 

Nem véletlenül említettem a bevezetőmben, hogy nagyon hasonló a két film, hiszen itt is a főszereplő karakter (Brian Cox) szinte tehetetlen sodródását követhetjük. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy ez a film a Felon-nál sokkal sötétebb, és nyomasztóbb hangulatú az egész, illetve a végkifejlet is jóval elborultabb.  A Red nagyon lassan építkezik, de már Tom Sizemore (ő játssza a kutyát meggyilkoló kölyök apját) első megjelenésekor látható előre, hogy bár a szereplők számára fájdalmas lesz, mi nagyon színvonalas szórakozásnak nézhetünk elébe a cselekmény kibontakozásával :). 

 

A viszonylag egyszerűbb történet ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet, aki szereti a feszült és izgalmas sztorikat, de nem zavarja, ha kicsit vontatottabb a dolog. 10/7.5 nálam, ez a Sizemore – Cox parádé megér egy misét!