Turk (De Niro) és Rooster (Pacino) veterán detektívek a new york-i rendőrség szolgálatában. Belefáradtak abba, hogy kötelet érdemlő gyilkosok kerülnek szabadlábra a defektes jogi rendszer kiskapui miatt. Egy szép napon azonban egy igazságosztó sorozatgyilkos üti fel a fejét a városban, aki sorra teszi el láb alól azokat a bűnözőket, akiket a rendőrség legálisan nem volt képes rács mögé juttatni. Az ügyre ráállított nyomozók hamar arra a következtetésre jutnak, hogy a gyilkos közülük való (dexter-szindróma), és a nyomok is egyre inkább Turk irányába mutatnak…
Hírnév, és piaci érték felhasználása pénzszerzésre...
Valakinek volt egy jó ötlete a Millenium Films-nél: Húzzunk fel gyorsan egy sztorit két olyan filmsztár köré, akik már szerepeltek együtt egy sikeres produkcióban – csak ezúttal csavarjunk egy kicsit a felálláson. Két igazán nagy nevet kell találnunk, és akkor biztos mindenki meg fogja nézni a filmünket…
Természetesen a projekt mögé rögtön sorakoztak a producerek (amelyből viccen kívül több van, mint szereplő), és a hetven fele kocogó De Niro – Pacino páros is rábólintott a bizniszre. A forgatókönyvet az eddig egyetlen (bár a kritikusok által jól fogadott) munkát maga mögött tudható Russell Gewirtz (Belső Ember) jegyzi – valószínűleg a szebb napokat is megélt Jon Avnet (Sült, zöld paradicsom) rendező mellett az ő keze a leginkább felelős a produkció fájóan unalmas mivoltáért. A film ugyanis sajnos semmivel nem ad nagyobb élményt, mint egy átlagos szerda éjszakai akció-sorozat bármely része. Persze azokban nem szerepelnek színészlegendák (meg fiti'szent), de nem is hiányoljuk őket, mert ezt a jó zsaru – rossz zsaru keménykedést (”everybody respects the gun”) szinte bárki el tudja hitelesen játszani. Ehhez bőven elég lett volna egy Val Kilmer – Mark Wahlberg páros… bár valószínű, hogy a stúdió szerint ők nem lettek volna képesek ennek a középszarnak az eladására.
De Niro-ék unott alakítását látva érthető, hogy miért nem lettek még ők sem elegek a feladatra (az első két hét alapján úgy tűnik a film erősen bukó lesz anyagilag). Pacino-nak még a film első felében jutott ugyan pár jó beszólás, de a két öreg sajnos az egész film során menthetetlenül sodródik a Gewirtz-Avnet páros által megálmodott középszerűség lassú, szürke árjával. A legfőbb baj az, hogy még ha próbálkoznának is, akkor sem kapnának elég teret. Ilyen lebutított szerepekben nem lehet úgy JÁTSZANI, ahogy az ekkora színészóriásoktól elvárják az emberek. Bár szerintem Pacino-ék nem is szándékoztak nagyot alakítani. Az egész filmen érződik, hogy senki nem akart igazán alkotni, inkább csak egyszerűen el akarták végezni a feladatukat. Megelégedtek a tisztes iparosmunkával.
A film száz percéből...
...kilencvenet arra áldoztak fel Avnet-ék, hogy előkészítsék az utolsó percek (egyébiránt elnyúzott, nevetséges, és logikátlan) csattanóját. A probléma csak az, hogy mire előhúzzák az ingujjból az adu ászt, addigra már senkit sem érdekel, hogy ki nyeri a partit. A szereplőkhöz szinte lehetetlen kötődni, annyira száraz az egész – így szerintem a befejezés sem fog sokakat lázba hozni… Nálam 10/4 lett ez, a filmet sajnos nem tudom ajánlani, ellenben a trailerrel (melyben tényleg a legkúlabb kockákat vágták össze) ->
