Nos hát akkor: célkeresztben Jason Bourne. Mostanában láttam mindkét mozit, a csapdázást először, ezért gondoltam, hogy írok róluk egy összehasonlításszerűséget. A plakát azért a második részé, mert ez jobban tetszett (a plakát), pedig az első film sokkal jobb. Sokkal.

Történet, alapszituáció:

A Bourne-rejtély remek lehetőségeket biztosító alapokra épül. Főhősünk egy amnéziás szuperügynök, aki személyazonosságára ugyan nem, de a kiképzesen tanultakra maradéktalanul emlékszik. Jó érzékkel adagolják az információt, így tudunk meg egyre többet és többet Jasonről. Azonban miközben a múltját kutatja, volt főnökei is nyomára bukkannak.
Ezzel szemben a folytatásnak nincs, vagyis pontosabban csak alibi sztorija van. Bournet erőltetetten veszik elő, az egyetlen pozitívum a valóban meglepő, de később mégis a film hátrányára váló nyitány. Az első részben izgalmas, és remek ütemben bevágott flashbackek itt fárasztónak és idegesítőnek hatnak. A főszereplőről pedig alig tudunk meg többet, mindössze a végén szúrják ki a szemünket egy felháborítóan izzadtságszagú benyögéssel.

Kémjátszmák:

A 2002-es alkotás frissítően kőkemény bunyókkal, feszült pillanatokat eredményező ügynökös trükközésekkel és fortélyokkal, na meg egy mini (HAHA), de zseniális autós mókával nyerte meg magának az akció műfaj szerelmeseit (minket). Ezekből vártuk volna a következő fokozatot, sajnos többnyire hiába. Jason mindössze egyetlen egy komolyabb kézitusában vesz részt, lőfegyvert szinte nem is használ, az alagutas üldözés pedig meg sem közelíti elődje dinamikáját és ötletességét. Az már egy más, talán nem is ide tartozó észrevétel, hogy a Bourne-csapda forgalommal szembehajtós jelenetét a hat évvel öregebb Ronin oda-vissza alázza.

Szereplők:

Matt Damon is Jason Bourne. Mattből azt hiszem nem sokan néztük volna ki ezt a zúzós karaktert, mondjuk a Good Will Hunting után. Ő azonban kifogástalanul helytáll, üt, vág, lő, átver, és nem utolsó sorban tökéletes párost alkot Franka Potentével. Ezzel el is érkeztünk a második etap legnagyobb hibájához. Ugyanis nem hogy egy ilyen életképes kettős, de egyáltalán semmiféle kettős sincs a filmben. Jason szingli lett, annak ellenére, hogy a hajánál fogva előrángatták az első rész epizodistáját, Julia Stilest, de hát ő még csak pótléknak sem nevezhető. Azzal, hogy magára hagyták a főhőst, rengeteg torokban dobogós szituációról mondhattak le, nem túl eszes módon. Nem mindenkinek áll jól a magányos farkas figura, nem mindenki egy John Rambo (a Rambo II-ben konkrétan azért szorítottam, hogy minél előbb gyakják le a csajt, hogy Johnny egyedül pusztíthasson :).
A CIA operációját vezető nőszemély nagyon halovány, Brian Cox meg még mindig rulez klisés szerepében. A második sarkalatos hibapontot Karl Urban karakteréért, illetve a fostalicska gonoszokért kapja a 2004-es kaland. Míg az első részben Cliwe Owen pár perces jelenlétével is emlékezetes tudott lenni teljesen hiteles ügynökfigurájával, addig Éomer végig egy kétdimenziós papírmasé ellenke marad.

Összességében a Rejtély (10/8) egy okos, pörgős és fordulatos kémfilm, olyan mozi, ami komoly konkurenciát jelenthet a kémek kémjének (Mr. Újraélesztem önmagamat a kocsimban okosban, mert én vagyok a realista, XXI. századi Bond). A Csapda (10/6) ezzel szemben nyugdíjasoknak szóló, ötletességet fájóan nélkülöző film, de azért még így is kiemelkedik a Szállító kaliberű akciózások közül.