Létezhet olyan, hogy valaki háromszor megnéz egy filmet, és egyszer sem tetszik neki igazán, a második felét állandóan elunja, az alkotást erős közepes cuccnak tartja és ezt hangoztatja is. Aztán minden a feje tetejére áll a negyedik nézéskor, amit rögtön az adott mű második része után követ el hősünk. Hirtelen ráérez a dolog ízére és megszereti a filmet. Ööööö nem magamról és a Hellboy-ról beszélek, neeeeem....
A film 1944-ben indít, a nácik egy orosz okkultista, Rasputin vezetésével megakarnak nyitni egy kaput, amin keresztül aztán jól átjöhet a káosz hét istene, hogy szétkapják az amcsikat, meg úgy nagy általánosságban mindenkit. A tervbe hiba csúszik, az okos amcsik már ott vannak és közbe lőnek lépnek a szertartás befejezte előtt. Legyakják a horogkeresztes bandát az orosszal együtt, és a velük tartó Broom professzor (John Hurt) tanácsára átvizsgálják a terepet, ugyanis valószínűleg túl sokáig volt nyitva az átjáró, és valami átszökhetett a mi világunkba. A gyanú nem volt alaptalan, hamarosan egy "kis piros majomra" bukkanak, aki a keresztségben a Pokolfajzat nevet kapja.
Del Toro munkája meglátszik a mozin, ami sötét-misztikus hangulatot áraszt, nagyon hamar berántva minket Hellboy világába. A főhős kapcsolatát apjával, illetve Lizzel jó érzékkel ábrázolták, megfelelő arányban vegyítve a humort és az érzelmeket, szerencsére nincsenek olyan szánalmas pillanatok mint a folyta.....erről inkább holnapután után. A vicces egysorosok és gegek egyébként is végigkísérik a filmet, kellő ellenpontot képezve a látványos bunyóknak. Na jó, a CGI néha döcög, de nem válik zavaróvá. Az alkotás egy percre sem lassít, a sztori nem rossz, a szereplőkkel együtt lehet érezni, motivációik érthetőek.
Ron Perlman Pokolfajzat szerepében kúl, hiteles mind a zúzda közepén, mind féltékeny szerelmesként és cinikus megmondóemberként is. A Liz Sherman-t játszó Selma Blair kiábrándult, frusztrált, visszahúzódó játéka szintén remek, bár szerepe is hálásnak mondható. Abe Sapien (Doug Jones) karaktere nem sok vizet zavar, Myers különleges ügynök (Rupert Evans) viszont jó, de a legeltaláltabb mellékszereplő (a jók oldalán) a Jeffrey Tambor által megformált Manning. Piros nem szívleli őt, és ez az érzés kölcsönös.
Térjünk át a rosszakra. Rasputin (Karel Roden) '44-ben még menő okkultista, napjainkra viszont cinkes napszemüvegekben feszeng erre-arra. Partnernője (mert ugye nem lehet kihagyni), Ilsa Haupstein (Biddy Hodson) teljesen jellegtelen, abszolút fölösleges figura. Nem így a náci gyilkológép, Kroenen (Ladislav Beran). Tökéletes ellen, titokzatos, jéghideg és elég jól nyomja a késeivel (vagy inkább tőrök?). Ez különben csak még megkedvelhetőbbé teszi, a lőfegyver használat lealacsonyítaná szerintem. Na meg az se gyenge, amikor meglátjuk maszk nélkül....
Nos, a végére értünk rövidke és nehezen megszülető bejegyzésemnek, így már csak az összegzés van hátra. A Pokolfajzat egy elegendően izgalmas sztorira építkező, erős látványvilággal rendelkező, stílusos, vicces és látványos képregényfilm. Valószínűleg még jó párszor megnézem majd. 10/8.
(a Hellboy 2-ről majd csütörtökön jön a post, addig próbáljuk meg kibírni és visszatartani az azzal kapcsolatos kommenteket :)
