8 évet kellett rá várni, hogy a DC Comics legismertebb alakja ismét mozikban üsse fel a fejét, kérdés, hogy az utóbbi próbálkozások után, volt-e olyan személy, akit még érdekelt. Még szép, hogy akadt, hisz a rengeteg fant magának tudható, bármit eljátszó, rossz filmben még nemigen szereplő Christian Bale-t nyerték meg a főszerepre, a rendezői székben pedig Christopher Nolan csücsül.
Nolanék módszeresen a kukába hajították az addig ápolgatott mítoszt és, mint később, akárcsak a Bond szériánál, vérfrissítés gyanánt, új időbe helyezte, új perspektívából szemlélve azt, komorabb, sötétebb hangulattal, újraértelmezve teljesen a denevért. És, ahogy Bondnál is, itt szintúgy remekül sült el a dolog. Visszamegyünk a kezdetekig, szemtanúi lehetünk a hős születésének ésígytovább. Úgy vélem, mindenki ismeri már miről van szó. Nolan mesterien műveli a több szálon és idősíkon való futtatás tudományát, a végzethez vezető rögös úton való haladás közben fokozatosan nyerünk bepillantást a múltba, az idősebb Wayne halálától kezdve, a -sajnos- elkapkodott, Árnyak Ligája általi kiképzésen át, míg a valódi Batman napvilágot nem lát (azt, mondjuk télleg' nem). S közben a város, Gotham egyre lejjebb csúszik, a bűn- és korrupciómentesség ranglétráján. Bruce Wayne polgárként szembe is szállna a várost uraló maffiózóval, Falconeval, de esélye sincs, pedig Falcone is csak ember. És épp ezért, ily módon, valahogy nem passzolt a filmbe, mert egy igazi főgonosz mellett még elfutkoshatott volna, az inkább sorozatokba ajánlatos karaktere, de a film e téren is hiányt szenved. Bár Ra'S al Ghul, ki tisztességesen kiképezte Wayne-t, de végül nála is előbújt a szög a zsákból, korántsem olyan gyenge karakter a denevéruniverzumban, ahogy azt elénk prezentálták, de muszáj volt degradálni személyét, többnyire a forgatókönyv miatt (rögtön az elején, azér' mégsem kaphat egy dzsókert főhősünk, de Ghul is ráért volna). És ha már Ghul sem lett képregényhű, akkor a másik főgonosz, a Madárijesztő sem. A rejtélyes, akár ijesztő fickó, itt most inkább szimplán idegesítő, köszönhetően az őt alakító Cilian Murphynek, aki, mint annó Jim Carrey Riddler esetében, túljátszotta szerepét, gyengén motivált, kidolgozatlan jellem, akár a felesleges jelzőt is rászórhatnánk. És kivel küzd Batman? Leginkább magával és félelmeivel és ez így van rendjén, láthatjuk, hogy a denevér is csak ember, höh. Az előző alkotások kevésbé voltak denevércentrikusak, Nolan pedig ráérzett az ízre, hogy miként kell egy betmen filmnek, betmenről szólnia. A két és fél óra alatt, nincs üresjárat, érdeklődésünk végig toppon van...
...ami akár betudható a színészek zsenialitásának. Bale az eddigi legjobb kiválasztott (múkoggy!) betmen szerepére, nem élete alakítása, de abszolút hiteles. Michael Caine, Morgan Freeman és Gary Oldman számára a feladat, mondhatni nem is volt feladat, ahogy azt elvárhattuk, ott voltak a szeren. Liam Neeson és Katie Holmes kevésbé volt meggyőző, előbbinél nyilván az Erő hiánya volt az ok. És még Rutger Hauer is feltűnik... a stáblista szerint, én már nem emlékszem hol volt. A képivilág, és a kameramunka mellett, a Hans Zimmer által szerzett zenék, mik tetőzik a hangulatot, így téve az egyik legjobb képregényfilmmé a kezdő betment. A 135 milliós büdzsé, 371 milla képében térült meg, nyilván többet érdemelt, de majd a Dark Knight kárpótolja a készítőket. Nolan igen nívós filmet pakolt elénk, elég magas mércével, mely szinte leverhetetlennek tűnt, de holnap mégis túlszárnyalja magát, hisz akkor a Sötét Lovag lesújt. Addigis, a legjobb betmen filmmel van dolgunk 10/8.5 Ám még előtte a két film közti időintervallum alatt zajló eseményeket feldolgozó Gotham Knight következik...