Hitchcock sorozat, nyolcadik rész. Az évszám ezúttal 1966, a film pedig a Szakadt függöny. A Mester úgy gondolhatta, hogy kipróbálja magát a hidegháborús kém thrillerek terepén is. Lássuk, milyen sikerrel tette ezt.
Az alkotás két főszereplője Michael Armstrong professzor (Paul Newman) és asszisztense, aki egyben a jövendőbelije is, Sarah Sherman (Julie Andrews). Őket egy hajón lezajló fizikus konferencián látjuk először, ahol Michael egy titokzatos üzenetet kap. A hajó kiköt Koppenhágában, ahol az események tovább bonyolódnak és Michael hirtelen bejelenti Sarah-nak, hogy azonnal Stockholmba kell utazni egy nagyon fontos ügyben, a nőt pedig maradásra kéri. Sarah azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, követi a férfit és sikerül is kiderítenie, hogy Michael repülőjegye korántsem a svéd fővárosba szól, hacsak nem egy Kelet-Berlini átszállással akar odajutni...
A film érdekesnek tűnik az első húsz percben, de azután már csak pár jelenet erejéig sikerül megteremteni a feszültséghez elengedhetetlen légkört. Valószínűleg generációs problémáról van szó. Míg a legjobban sikerült Hitch filmek olyan alaphelyzeteket és a legelemibb emberi érzéseket, félelmeket helyezik a középpontba, addig a Szakadt függöny (és ide sorolható a Szabotőr is) ma már csak egy lassú, megfáradt kémjátszma történetét meséli el. Nem meglepő, hogy a mai szemlélőnek elég unalmas módon. Izgulni csak a farmon játszódó és a buszos jeleneteknél sikerült, ezeket mondanám a produkció csúcspontjainak. A máskor szinte hibátlanul működő Hitchcock-i humor sem az igazi, a poénok alig-alig ülnek, legtöbbjük elég izzadtság szagú. És sajnos a végkifejlet megsejtéséhez sem kell éveket gyakornokként töltenünk Delphoi-ban.
Főhőseinknek igazából nincs negy sanszuk, hogy valami fergetegeset alakítsanak és nem is teszik ezt meg, de profikként hozzák a kötelezőt. Akiket viszont kimelnék azok Gromek (Wolfgang Kieling), az NDK titkosszolgálatának mintapéldánya szerepében és a tudóst játszó Ludwig Donath. Kieling nagyszerű a tenyérbemászó, undorító titkosszolga szerepében, csak rá kell nézni és már utálod. Donath pedig szintén fantasztikusan hozza az öntelt fizikust, a film pár mosolygását főleg neki köszönhetjük.
Itt szinte csak negatívumokat soroltam, de a helyzet nem ennyire vészes azért. Egyszer simán végignézhető a film és azért elaludni sem fogunk. Csak hát ez egy gyengébb eresztés, az eddig a sorozatban taglalt művekhez képest biztosan. 10/6.
Hitchcock örök.