Martin Scorsese 1995-ben készített, Casino c. művéről lesz szó. A helyszín természetesen Las Vegas, a főbb szerepekben a rendező egyik kedvence, Robert De Niro mellett Sharon Stone és Joe Pesci. A stáb alapján elvárásaim elég magasak voltak, amelyeknek csak hellyel-közzel, néha még úgysem sikerült megfelelnie a filmnek.

Sam "Ace" Rothstein (De Niro) a szerencsejátékok és fogadások királya. Ahogyan és amikre ő tesz, az viszonyítási pont a többiek számára is. Jól megy neki az üzlet és mivel mindig leadja a megfelelő összeget a megfelelő embereknek, egyre nagyobb hírnévre tesz szert és egyre tiszteletreméltóbb lesz. Ebben persze komoly szerepe van gyerekkori barátjának, Nicky Santoro-nak is (Pesci), aki nem válogat az eszközökben és nem is hezitál egy pillanatig sem ha barátja érdekeit kell védenie. Sam-et hamarosan kinevezik Vegasba egy kaszinó élére az olasz nagy öregek, ő pedig minden eddiginél több pénzt termelő, aranytojást tojó tyúkot csinál a helyből. Minden tökéletesen megy, de ez persze nem tarthat örökké, ugyanis hamarosan követi őt a városba Nicky, akinek módszerei és telhetetlensége kezd kényelmetlenné válni Sam számára. No és persze feltűnik a mindent még jobban összekavaró nő, Ginger (Stone) is.

Az első bő egy órában a felemelkedést láthatjuk és betekinthetünk egy kaszinó működésének részleteibe is. De Niro és Pesci felváltva narrál folyamatosan az egész film alatt, ami számomra érdekes volt, de tulajdonképpen jól működött. Nem így a film első fele, ami sokszor hihetetlenül lassú és sokszor szinte teljesen érdektelenné válik. Az ugyebár nem valami nagy was ist das, de még csak nem is izgalmas, ha már huszadszorra halljuk, hogy Ace mekkora király, nagyon értette a dolgát, ez itt Vegas stb stb stb. Fel is merült bennem, hogy lelövöm az alkotást, de aztán nem tettem meg. És erre bíztatok mindenkit, tudom, hogy ott lesz a kísértés, de ne engedjetek neki, ne kapcsoljátok ki, mert igazából úgy másfél óra után indul be a dolog és onnantól kezdve élvezhetővé válik. Ez ismételten bizonyíték arra a tényre, hogy az emberek jobban szeretik látni és jobban is érdekli őket a hős felemelkedésénél annak lehetőleg látványos bukása.

Az alkotás második felében akár el is vonatkoztathatnánk a bűnügyi háttértől, hiszen amit látunk, az három ember kapcsolatának átalakulása és az ő rohanásuk az elkerülhetetlen tragédia felé. Tehát mondhatjuk, hogy majdnem színtiszta drámát láthatunk és ez sokkalta izgalmasabb, mint az indokolatlanul hosszú felvezetés. Itt már egyértelműen kiemelkedik színészileg a mezőnyből De Niro és Pesci kettőse, ők nagyot alakítanak. A többieknek ehhez vagy nincs elég tehetségük vagy nincs elég idejük, szerepük. James Woods például egy hihetetlen nagy klisé szerepben tűnik fel néha-néha, így esélye sincs nagyot játszani. Stone pedig gyönyörű, de nem a legjobb színésznő finoman szólva. Karaktere ugyan egy rohadt idegesítő ribanc, de ezt csak a jól megírt forgatókönyvnek, nem pedig saját alakításának köszönheti.

Rengeteg a meglepően és olykor idegesítően vértelen maffiás jelenet, de a végére azért ezen a téren is tapasztalható javulás, csak úgy, mint a filmben általában. A befejezés azonban nagyon el lett találva és még el is gondolkodunk a látottakon, ami véglegesen megmenti a filmet, noha ennek ellenére a Casino sokkal inkább egy nagyon profi alkotógárda nagyon profi iparosmunkája, mintsem valami kiemelkedően, Vegashoz hasonlóan csillogó remekmű. Pedig lehetett volna az is. De se a rendezés, se az operatőri munka terén nem volt tapasztalható (számomra) semmi kiemelkedő, egyedi megoldások vagy ötletek sincsenek, az első fele meg konkrétan gyenge. Ja és túl hosszú is. Összességében 10/6.5.