Lehet még újat mondani vagyis inkább mutatni a szörnyfilmek műfajában, azon belül is konkrétan a krokodilos kategóriában? Hát talán pezsdítően izgalmas ötletet már nehéz előhúzni a kalapból, mivel eléggé sikeresen bejáratott és mára nagyjából kötelezővé vált klisékre épül a zsáner. Azonban pár egyedi, a filmnek fazont adó sajátosság előtérbe tolásával és okos dramaturgiával színvonalas produkció készíthető. Erre jó példa a Rogue.

A sztori persze csak körítés, de gyorsan essünk túl a felvázolásán pár mondatban. Egy világot lassanként körbeutazó újságíró, Michael (Pete McKell) a főszereplőnk, aki épp Ausztráliába "téved" és ha már ott van, akkor befizet egy folyóvízi hajókázós túrára. A többit már kitaláljátok szerintem.

Ha a Gyűrűk Urának fontos része, szinte már külön szereplője Új-Zéland gyönyörű, minden stúdióbeli díszletet ütő tökéletessége, akkor körülbelül ez Ausztrália a Rogue számára. Az operatői munka és a képek lélegzetállítóak, néha már-már azt hittem, hogy egy ismeretterjesztő filmet látok. Remek beállítások, élettel teli színek és mindez megkoronázva a pontosan odaillő zenével. A zene amúgy a film többi részében (értsd: croc attack) is jól funkcionál. Nálam mindig meghatározó jelentőségű egy szörnyfilmnél, hogy meddig titkolják a monstát, meddig sejtetik velünk, hogy vajon hogyan is nézhet ki. Általában a lelepleződés pillanatáig jobbak az ilyen filmek, utána sokszor csak buta hentelés. De szerencsére nem esetünkben, elég hosszú ideig rejtegetik, majd utána megintcsak hozzáértésre valló módon adagolják a jelenlétét és megjelenéseit. Ebben a filmben van ötlet és ennek köszönhetően nem csak a hüllő miatt kell majd szorítanunk szereplőink sorsáért, valamint a finálé sem unalmas, noha ennek egyik emeletes ház óriás krokodil méretű kliséjét nem tudom megbocsátani.

A szereplők hozzák a kötelező szintet, az effektek is rendben vannak. Egy bizonyos pontig majdnem kifogástalan, viszonyítási alapként is helytálló munka, de az utolsó harmad kis színvonal csökkenést hoz, majd majdnem egy tévékettős és retekklubbos hasonló témájú filmbe illő befejezésbe torkollik, számomra felfoghatatlan és abszolút szükségtelennek tartott módon. Összességében viszont jófajta szórakozás bárkinek, azoknak viszont kötelező, akik különösen szeretik a műfajt. Nálam 10/7.