
Nem csípem mikor az oktatási intézmény fvezetői eldöntik, hogy most akkor minden diák betakarodik a moziba és megnéz egy filmet, amiből akár tanulhat is. Hogy miért nem? Mert olyan filmekre sikerült rávenniük, mint a (számomra) rémgyenge Sorstalanság, vagy a Szabadság, Szerelem...sőt. Na ezért nem rajongtam az ötletért, hogy akkor nézzük meg a Candy-t. Egész sokáig úgy voltam vele, hogy köszönöm, én ezt most kihagyom, de aztán egy kis utánajárásnak hála tudtam meg, hogy ez bizony egy Heath Ledger (nyugodjék békében) múvi...
A cselekmény Dan és Candy köré épül. Szerelmespárunk hím alkotórésze költő, a lány pedig festő. Rettentően szerelmesek egymásba és még valamibe, ez pedig a heroin. Ezzel kelnek, ezzel fekszenek, mint minden valamirevaló drogos. Így próbálnak együtt élni. A káros szenvedélyt persze titkolják, ahogy tudják Candy családja előtt. Azonban van egy másik családjuk is, Casper személyében, aki amolyan apa forma. Kémikus az egyetemen és ha valami gond van, nyugodtan fordulhatnak hozzá a fiatalok (és asszem meleg is, vagy csak biszex).
A történet a szokásos sémákat követi. A drogos viszontagságos útját mutatja be, hogy mikre képesek a napi adagért, tanító célzattal persze. Pár jelenet, helyzet ismerős lehet, mondjuk a Trainspottingból, vagy a Reqviem egy Álomért-ból. A sztori három részre lett tagolva. Menny, Föld és Pokol. Magától értetődő, hogy melyik fejezettől mi várható. Itt most lehet szpojlerek is lesznek, már amennyire annak nevezhető, mert kiszámítható mű lett. A mennyben folamatos szex és drog, megvan minden a tökéletes szerelemhez, és még a házasság is összejön. Aztán a Földön megtapasztalják, hogy bizony a semmiből nem lehet megélni, főleg ha azt a semmit is drogra költik, ráadásul Candy terhes. A Pokol tönkreteszi kapcsolatukat. A férfi hiába próbálkozik, a lánynak csak a drog számít már, végül egyikük "befejezi". Higy mit és ki, az maradjon titok. Közben persze Candy családjával is romlik a kapcsolat, amiről nem feltétlen a pár tehet. A címek ellenére, a Föld keményebbnek tűnt nekem mint a Pokol (a véget leszámítva). itt má nincs szpojler. A történetvezetés kissé vontatott és mint mondottam kiszámítható de élvezhető, már amennyire lehet aztélvezni. Szerencsére a katarzisok mellé, kapunk pár megmosolyogtató jelenet is, így elkerülve a film utáni teljes depressziót és érvagdosást. Említettem a Reqviemet is. Annak a filmnek a befejezése után két óráig fájt a gyomrom, az hatott. De ha drogos filmet kellene ajánlani, akkor sokkal inkább a Candyt tenném első helyre, már csak emészthetőbbsége miatt is, na meg mert ez sokkal biztosabban áll a realitás talaján. Persze, egy drogosnak elrettentő példaként szart sem ér egy film se.....inkább a "tisztáknak" tud felmutatni valamit, mielőtt kísértésbe esnének. Mindkettő függőséget, a szerelmet és a heroint, hihetően, emberközelien vetítették elénk és a kör, mint visszatérő szimbólum... A befejezés pedig felteszi azt a bizonyos pontot...
Ami a film legnagyobb húzóereje, az a színészi teljesítmény, így vastagon. Heath Ledger és Abbie Cornish alakítása, a létező összes pozitív jelzőt megérdemli, többet nem is kell mondanom. Kegyetlen hullámvölgyökön kell, hogy átmenjenek, de annyira tökéletesen hozták amit kell, hogy az emberben akár egy dokumentumfilm hatását is keltheti a mű. Ledger, ugye hamarosan Jokert fogja megreformálni az új Batman filmben, amíg azt nem láttam, mindenképp ezt tartom legjobb alakításának, Brokeback meg Patriot ide vagy oda. Abbie Cornishnak nem sok filmjét láttam, gyakorlatilag egyet sem, de már bánom, mert igen nagy tehetség (és szép is). Legalábbis ebben a filmben annak tűnt. Karakterét olykor szerettem, másszor gyűlöltem (Dant meg végig sajnáltam). Megfordult az Elizabeth: the Golden Age-ben, legközelebb a Stop Lossban fog, reméljük minimum ennyit nyújt. Casper szerepére Geoffrey Rusht választották, akit remélhetőleg nem kell bemutatni. Rush hozta a szokásost, nem is kellett többet, ez a film nem az övé. A rendező Neil Armfield, akinek ha jól tudom, ez az első komolyabb alkotása. Azt még meg kell jegyezni, hogy a Candy nem az Álomgyárból került ki, Ausztrália becsessége. Ezután vadászni fogok az ausztrál filmekre (a Gabriel a sok negatív visszhang ellenére még mindig érdekel). A hibátlan alakítások mellé, kellemes muzsika is dukál. Jelölések és díjak is tarkítják. Váratlanul ért a film, kellemes meglepetés volt, remek színészekkel, ismert, de jól bevált történettel, remek mondatokkal, jelenetekkel és nagy igazsággal. A fent felsorolt negatívumok ellenére , már csak az aktorok játéka miatt is megérdemli a maximumot, de úgy érzem, hogy szigorúan egyszer nézős. 10/10
When you can stop, you don't want to. When you want to stop, you can't.