Nő a baj (Saving Silverman)
Darren Silverman (Jason "Pitésfiú" Biggs) egy veszélyesen őrült domina hálójába kerül, aki ráadásul még okos is. Judith (Amanda Peet) fokozatosan rabszolgaságba hajtja Darrent, plusz teljesen elválasztja két gyerekkori barátjától, zenésztársától Waynetől (Steve Zahn) és J.D.-től (Jack Black). Persze ő a szerelem lila ködén át ebből nem vesz észre semmit, vagy ha igen, hát elfogadja az új felállást. A srácok nem nézhetik tétlenül, ahogy barátjuk élete végleg kisiklik a szemük láttára, ezért megpróbálják összehozni gimis szerelmével, Sandyvel (Amanda Detmer). Persze ez nem megy ilyen könnyen, valahogy ugyebár Judithot is kikéne vonni a forgalomból és Sandyről is kiderül egy s más...
A film tempósan veti bele magát az üditő idiotizmusba, rögtön az elején van pár jó kis poén. Néha ilyen filmeket is kell nézni, kellő időt hagyva két ehhez hasonló alkotás között élvezetes tud lenni az agyatlan kacarászás a Wayne és J.D. kaliberű hülyéken. Tehát a film első fele jó kis móka. Aztán elfogy a lendület, elfogy a humor, sőt lassan fárasztóvá válik. A történet végkifejlete persze mérföldekről látszik, szinte kiszúrja a szemünket, de ez még megbocsátható és betudható a zsáner szabályainak. Az már sokkal kevésbé tolerálható, hogy a gegek is kiszámíthatóak, az utolsó, erőltetett viccek azonban már abszolút nem hatnak.
A színészek hozzák az elvárt minimumot, de láthattuk már sokkal többet nyújtani, mind Jack Blacket, mind Steve Zahnt. A Pitésfiú nagyjából ennyit tud, Amanda Peet szállítja talán a legjobb produkciót, a többiekre kár a karaktert pazarolni.
Közepecske vígjáték, emlékezetes jelenetek és szereplők nélkül. Egyszer azért el lehet lenni rajta. 10/5.
Doomsday
Váltsunk műfajt és nézzük, hogy mit kínál nekünk ez a horror felhangokat megütő, posztapokaliptikus akciófilm.
Történet címszavakban: zombiszerű vírus terjed el Skóciában. Válaszlépésként csinos falat emelnek köré szárazföldön és tengeren is körülzárják a területet. A nem kevés bentmaradt meg szív. Eltelik 25 év békében, aztán a vírus felüti fejét London belvárosában. A kromány már három éve tudja azonban, hogy vannak túlélők a fal másik oldalán és így gyógymódnak is kell lennie, tehát össze is dobnak egy nagyon különleges, nagyon elit csapatot, aminek vezetésére a nagyon jó nő Eden Sinclairt (Rhona Mitra a film egyértelműen legkiemelkedőbb pontja) kérik fel. El is vállalja, többek között személyes okokból is. Bemennek és hamarosan kiderül, hogy nem csak pár túlélő van...
A sztori klisés, innen-onnan lopkodott panelekből lett összetákolva, a gerincet pedig a Menekülés New Yorkból adja. Hőseinket először tarajos hajú, tetovált punkok támadják meg, hozzáteszem sikerrel. Először tehát az ő, több mint két évtized és mindenféle szabály nélküliség által formált szubkultúrájukat látjuk. Bahh. Nem sokat mutatnak belőle, amit látunk az meg nem túl egyedi. De még mindig sokkalta jobb és hihetőbb, mint az ezután következő Roxfort-expresszel elérhető középkori lovagitornás katyvasz. Csak néztem, hogy ez most mi? Szörnyűséges. Ezután lesz még csak az igazi a minden értelmet és következetességet nélkülöző eseményfolyam.
A látványosságok száma édeskevés, minőségük is súlyos kívánnivalót hagy maga után. Van ugyan egy-két ötletes és kellően brutális halál és harci jelenet, dehát arra nem elég, hogy a film hibái felett jótékonyan legyintsünk egyet. A színészi játékot meg sem említem.
Gyenge egy eresztés ez, mind sztori, mind akció, mind bármi más terén. Ja mégsem, van benne egy nagyon nem gyenge eye-candy. Dehát erre így összességében azért 10/3.5-nél nem adok többet.